Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán (részletek)
HERCZEG FERENC Szelek szárnyán (részletek) Fölöttem azúrkék az ég, alattam indigókék a tenger. Künn, mindenütt a messziségben, finom pára borul a gyönyszínű tengerre. Es hogy süt a nap! Ha hangot adnának a lángoló sugárkévék, akkor most Fiúmétól Korfuig orgonazúgás töltené be a szigeteket és az öblöket. A nap keresztültűz a ruhámon, keresztül a testemen. Ami homály és hidegség volt a lelkemben, az megenyhül, kiderül és fölenged, tüzelni és világítani kezd. A ríván álló naplopók közül, akik végignézték a Sirály bevonulását, hozzánk lépett egy Figaro-arcú kicsi ember és bemutatta magát mint Andrics Fuigi, az arbei olasz árt lelke, nagy magyarbarát és Kossuth Fajos emlékének különös tisztelője. Mikor megkérdeztem tőle, hogy hol kaphatnánk jó vacsorát, Andrics azt mondta, hogy Arbeban tulajdonképpen nincs vendéglő, de ő nem is engedhetné meg, hogy másutt vacsorázzunk, mint nála. A vacsora, melyet Andrics felesége főzött, sok fogásból állott, de változatosnak nem volt nevezhető. Birkaleves, sült birka, főtt birka, rántott birka, végül birkazsírral készített makaróni. Már arról kezdtünk tanakodni, hogy miféle ajándékot adjunk házigazdánknak, ha netán nem fogadna el pénzt a vendégségért, mikor Andrics úr azzal nyugtatott meg minket, hogy elhozta a számlát, melyen egy teríték ára 12, írva tizenkét forintban volt megállapítva. Mivel tavaly Görögországban jártam, hol a vendéglősök még sokkal nagyobb zsiványok, mint Andrics Fuigi, ismertem már az eljárást, melyet ilyen esetben követni kell és egy forintot ajánlottam minden terítékért. Hosszú vita után, melynek folyamán a gazdánk, mint végső argumentumra, a falon függő Kossuth-képre, magyarbarátságának ékes bizonyítékára is utalt, végül megalkudtunk egy forint hatvan krajcárban. Ez a kis félreértés nem akadályozott meg minket abban, hogy vacsora után mint jó barátok együtt el ne menjünk az olasz klubba, hol az arbei fiatal leányok mandolina-kara rendezett éppen estélyt. Július 9. Mikor ma a vízi kapun át a városba mentünk, a keresztfiam megpillantotta a kapu fölött Szent Márknak szárnyas oroszlánját és a velencei köztársaság szuverenitásának ez a jele keserű haraggal töltötte el ifjú szívét.- Mért nem boszulja meg magát Magyarország a velencéseken? - kérdezte. - Mért nem dobják a tengerbe ezt a kőoroszlánt? Később megértettem haragjának okát. O néhány hónappal ezelőtt a történeti leckén értesült csak Dandolo Enrico dogénak 1202-ik évi gálád árulásáról, melylyel Zárát elvette a magyaroktól. A dogé tudvalevőleg a francia keresztes 15
