Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán (részletek)
vitézeket, kik a szent sírhoz készültek, Zára ellen vezette. Magam már meg- békültem a velenceiekkel, mivel a dolog régen esett, a keresztfiam megbotránkozása azonban egészen új keletű volt. A városban a gyerek megállóit egy középület előtt, melyet az osztrák sas ékesített.- Mit keres itt a kétfejű sas? Hát Zára nem a miénk? Persze, a jelenkorig még nem ért el a történeti leckéjével. Kénytelen voltam kiábrándítani imperialisztikus álmából. Dalmátország fővárosa tulajdonképpen egy darab Velence, a lagúnák romantikus bája nélkül. Egy darab kijózanodott Velence, melyet a Giudecca tájékáról ültettek át az ellaposodott dalmát partra. Az osztrák urak újabban lebontották az ősi várfalak egy részét és egész sor új épületet emeltek a ríván. Ezek az épületek kétségbeejtően egyformák és bürokratikusán nagyképűek. Mialatt a vendéglő terraszán ültünk, a riva alatt megjelent a Sirály kis csónakja, Zepevel és a sánta generálissal az evezőpadon. A piac felé igyekeztek épen. A keresztfiam pedig gyerekszokás szerint ott tornászott a móló legszélén, gyakorlati próbára téve az egyensúly törvényeit. Ezzel nagyon idegessé tett egy mellettünk ülő berlini családot. Az ősz családfő elég hangosan, hogy mi is meghallhassuk, kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy meg kellene korbácsolni az olyan szülőt, aki oly kevéssé törődik a gyermekével. A rendreutasításnak ez a különös formája gondolkozóba ejtette a komámat, akit a dolog első sorban érdekelt. Bosszút lihegve megához intette a fiút és így szólt hozzá:- Tedd meg a kedvemért és pottyanj bele a tengerbe!- Mit kapok érte? - kérdezte a kis önző.- Ebéd után három szelet fagylaltot... Segítségért is ordítsak?- Felesleges. A fiú jól játszotta szerepét. Egy ideig, a németek nagy lelki kínjukra, ott botorkált a móló peremén, aztán megtántorodott és fejjel belezuhant a vízbe. A loccsanásra odasietett egypár kikötői naplopó, de azok szakértők voltak és a gyerek viselkedéséből látták, hogy otthonosan érzi magát a vízben, akár a vadruca. Az öreg német azonban komolyan vette a dolgot.- Ihr Junge! Ihr Junge! - kiáltotta nekünk. És most jött a bosszú. A komám fagyos nyugalommal legyintett a kezével.- Nem tesz semmit, - mondta németül, — van otthon még három gyerekem. A fiúról lévén szó, meg kell még jegyeznem, hogy ma különös felfedezést tettünk. A gyerek titokban naplót vezet, melyben rövid telegramm-stílusban megörökíti útjának legnevezetesebb tapasztalatait. Mi meg titokban elolvassuk a naplóját. Ma egy katonai vonatkozású megfigyelését írta a naplóba. »A zárai osztrák tüzérség egyenruhája nagyon hasonlít a temesvári magyar tüzérség ruhájához.« 16
