Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Vigh Kálmán: "...nem jöttek a föld népe ellen hadakozni" - Napóleon árnyékában
A szombathelyi tartózkodást Kreznerics Ferenc is hasonlóan értékelte, mint Kiss János a sopronit: „Egyébként rendet tartanak, fegyelmezettek, senkinek nincsenek terhére, amit a boltokban vesznek, azt készpénzzel fizetik.”"1 A franciák 1809-es magyarországi jelenlétének központi kérdése az a császári kiáltvány, amely 20-25 ezer példányban készült, francia-magyar-német, illetve francia-magyar-latin változatban. Terjesztése postai és magánúton, illetve a katonákon keresztül történt. A népekhez szóló kiáltványok, proklamációk kiadása Napóleon egyik gyakran alkalmazott taktikai módszere, propaganda- eszköze volt. Ezen kiáltványok tartalma és formája nagyjából megegyezett, nem egy esetben javaslata, felhívása enyhén fogalmazva átgondolatlan volt." A magyar nemességet 1805-ben kétszer, 1809-ben egyszer szólította meg közvetlenül kiáltványban. Először a Wiener Zeitung-ban jelentetett meg egy rövid cikket, Bécs 1805. november 12-i eleste után, melyben óva intette a magyarokat, hogy bármily szín alatt is fegyvert fogjanak ellene egy olyan kormányzat érdekében „mely az ország legjogosultabb panaszait elintézetlenül hagyta.”" A Bécset elfoglaló Davoust tábornok november 26-án az osztrák fővárosban kelt, Napóleon parancsára írt kiáltványa már majdnem teljesen rímel az 1809- ben keltezettel. „Magyarok! Maradjatok békességben, és függetlenségeteket, alkotmányotokat és kiváltságaitokat tiszteletben fogjuk tartani. Tartózkodjatok mindenféle csapatállítástól, insurrectiótól és mindennemű ellenségeskedéstől és részünkről csak jóakaratot fogtok tapasztalni és oly megbecsülést, amilyent már annyiszor tanúsítottunk nemzetetek iránt.”1' A másik előzmény, 1805-ben Bécs kiürítésekor keletkezett, a bécsi polgárokhoz intézett francia kiáltvány. „Bécsnek lakosai! Tudom, hogy ti mindnyájatok rossznak találjátok azon háborút, melynek az angoloktól megvesztegetett Miniszterek késztetői voltak. A fejedelmeteket ezen megvesztegetett Miniszterek tántorították meg.”14 Ezek a sorok már szinte teljesen azonosak a Márton József és Batsányi János által fordított, Neuchatel hercege által álírt 1809-es proklamációval. A herceg egyébként nem más, mint a bécsiekhez intézett, fent említett kiáltvány aláírója, aki ekkor még csak Berthier tábornok, a hercegi címet 1806-ban kapta meg. Ez az 1809-es a kiáltvány is felsorolja a Habsburg uralkodó magyarokkal szemben elkövetett bűneit, majd mentegetőzik, hogy az 1809-es háborút nem ő kezdeményezte, hanem az „Angoloktól megvesztegetett Miniszterek”, akik „Fejedelmeteket tántorították meg.” Adajd jön az ígérgetés, a közismert felhívás: „Gyülekezzetek össze Rákos mezején, őseitek szokása szerint, tartsatok ott nemzeti gyűlést”, majd válasszanak fejedelmet maguk közül.1’ Nem kell nagyon elemezni ezeket a szavakat. Hol van már Rákos mező, ahol 1277-ben az első olyan királyi tanácsot, országgyűlést tartották, ahová a vármegyékből 2-2 köznemesi is meghívtak. Már régóta más szerkezetben ülésezett, egyáltalában ki hívta volna össze, és hogyan tudott volna uralkodót választani? József nádor, valamint herceg Esterházy Miklós, az egyik leggazdagabb magyar főúr, Sopron vármegye örökös főispánja szerepelt lehetséges jelöltként. Érdekes, hogy ezt nagyon gyakran a francia tisztek vetették fel, például a Győr 61
