Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Podolszki József: Mediterrán dalok
3 3 3 3 PODOLSZKI JÓZSEF' Mediterrán dalok Erre lent tavasz van. Igaz, nem rügyeznek a fák, de hát miért is sietnének az örökzöld fenyők, s miért akarnának az ősi pálmák teherbe esni épp a tavasztól: előttük nyitott a világ. Nincsenek komisz böjtjeik. Izgalom nélkül készülődik a táj folytatni, mit abba se hagyott. Mediterrán. bt Erre vetődve mindig azt hittem, csak a Nap teszi, hogy élesebb a rajz, de most épp esik, ám a hegyek orma és a víz színe se hagyja el határát. El nem mosható örök azonosság. * Csak attól félek, amit még véthetek. Vaktában süvítő szelek közt élve tétován lépkedek, és megrezzenek apró neszekre is. Pedig hát errefelé nincsenek biztos kapaszkodók: sziklák omlanak, gyökerestül dőlnek ki a fák, a tenger, ó, a tenger meg felhabzó szájjal az éggel pöröl. Mire azonban csend lesz, marad minden a régi helyén - és az őslakók ebben biztosak * Mint vérszomjas varjak, szállnak a sirályok ideges körökben ide-oda, de nem támadnak még. És hiába töprengek, örök titok marad, miért hittem úgy, szelíden fehér békés madarak, a búzavirág-égen karcsún ívelők. Falán a Hajó tehette. Vagy gyermekded tudatlanságom: a mindig hiába elvárt ősi nyugalmam. * Ficamodott szívvel ülök a hitben, nyakig gombolkozott emlékképek között. Itt még ingujjra vetkőzve járnak a férfiak, és a lányokon sincs annyi szomorúság. * Egy napja rakodnak, dong a fa, amint a másikhoz ütődik, nyugodt mozgású férfiak végzik dolgukat. A kapitány pedig ott ül a hídon kezdettől fogva, * Az egyetlen Zárában élt magyar költő. 4
