Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Vigh Kálmán: "...nem jöttek a föld népe ellen hadakozni" - Napóleon árnyékában
A napóleoni ígérgetések ködös volta mellett a magyar nemesség döntését intenzívebben befolyásolta, hogy a francia háborúk idején Magyarország jól megvolt Ausztriával. A vármegyék nemesi vezetés alatt álltak, az országgyűléseket 3 évente megtartották, köszönhetó'en a háborús konjunktúrának gazdaságilag is tudott érvényesülni, hiszen a hadsereg ellátására még a rossz minőségű gabona is eladhatóvá vált. Bizonytalan, taktikai célból fakadó ígéretek az egyik oldalon, rendi dualizmus fenntartása a másik oldalon. Az utóbbit választották a magyar nemesek, ezt tudhatta a francia császár is, hiszen a háborúk során 1809 előtt, három alakalommal is - 1797, 1800, 1805 - fegyverbe szólították az inszurrekciót. Nemeseink eleget is tettek a felszólításnak, de részben a késői hadba hívás, illetve a gyors békekötés következtében ekkor még nem kellett megütköznie az ellenséggel. Napóleon tisztában volt a nemesi felkelés katonai értékével, de miután az az osztrák császár mellett sorakozott fel, gyűlölte az inszurgenseket, katonák helyett csak magyar rebelliseknek nevezte őket. Petőfi idézett sorainak abban talán mégis igaza lehetett, hogy sokan kihúzták magukat a nemesi kötelezettség alól. Sopron vármegye sorozási bizottsági jegyzőkönyveiben a felkelésre kötelezett nemesek nevei mellett gyakran olvashatjuk az alábbi észrevételeket, megjegyzéseket: „süket ezért mentes”, „öreg”, „fogai hibája miatt nem alkalmas”, „nem tudni hol van”, „ hivatalára nézve mentes”. Olvashatunk házastársi leveleket, melyben a feleségek jelezték, hogy férjeik súlyos betegek, ezért nem tudnak csatlakozni.’”' A francia csapatok magyarországi tartózkodásának a lényégét legpontosabban talán a címben idézett rövid sorban foglalhatjuk össze. A magyar településekre bevonuló csapatoknak parancsba volt adva a napóleoni kiáltvány, proklamáció terjesztése, tudatosítani kívánván a magyar lakosságban, hogy nem hódító céllal, szándékkal érkeztek a számukra idegen országba, s csak addig kívánnak maradni, amíg a katonai helyzet szükségessé teszi. A Veszprém városát elfoglaló francia lovashadosztály parancsnokának, Francois Marulaz tábornok szavaival: ők, „nem jöttek a föld népe ellen hadakozni. ”A tábornok Márkon fogadta Veszprém városának küldöttségét és parancsba adta, hogy' katonái pénz nélkül sehol se vásároljanak, valamint csak a város mellett táborozhatnak le. Ezt a megállapítást igazolhatják a Berzsenyivel baráti kapcsolatot ápoló soproni evangélikus lelkész, Kiss János sorai, Kazinczy Ferenchez írt leveléből, akivel 1793-tól leveleztek: „ A háború nálunk is háború volt, de ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy az ellenség nálunk igen kegyes ellenség volt. A vármegyének, s a városnak sokat parancsolt, sokat kívánt tőlünk, mert sokra volt szüksége: a lakosoknak azon kívül a tartás sokba került. Némely tisztek, s közkatonák természet szerint telhetetlenek, s durvák voltak, de nagyrészt csak igen emberségesen bántak velünk.’” Az kétségtelen, hogy a vármegyék, az egyes települések csak hosszú idő után heverték ki ezeket a terheket, mint például Körmend városa1'. 60
