Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
SZÉCHÉNYI: De hiszen a döntés felelősségét oszthatjuk meg a néppel... Bizalmat adunk, hogy bizalmat kapjunk... TISZA: Két malomban őrölünk... Bizalmat emlegetsz, holott amiről beszélsz, egyszerű üzlet... A társadalom jelentős része sohasem tud felülkerekedni szűk, provinciális érdekein. Nem tud nemzeti léptekben gondolkodni. Csak a saját sorsa, hogyléte érdekli. Belátása is csak erre a körre terjed ki. Aki ezen a körön belül ígér előnyöket, azt támogatja. Aki többet ígér, arra voksol. De hogy ez merre visz, az kiszámíthatatlan... Láthatod, mi történik Oroszországban. Hát nem elég intő jel neked? Vagy a franciáknál 1793-ban... A tömegek hatalomra juttattak egy csoportot, mely a nevükben és a felhatalmazásukkal a világtörténelem legvéresebb politikai tisztogatását hajtotta végre a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával... SZÉCHÉNYI: Épp azért kerestelek, hogy megfékezzük a szélsőségeket... De valami engedményt csak kell tenni. TISZA: Nekünk nem az a dolgunk, hogy betömjük az éhes szájakat, hanem az, hogy esélyt adjunk mindenkinek a felemelkedésre. Akinek esze, tehetsége, akarata és elszántsága van, az élhessen ezzel az eséllyel - bármely társadalmi rétegből származzon is... Azzal egyetértek, hogy a jogokat szélesíteni kell. De nem a választójogot kell elértékteleníteni azáltal, hogy mindenki élhet vele, hanem az odavezető utat kell elérhetővé tenni! 168
