Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma

DÖMÖTÖR: Hogy én más urat szolgáljak? Az apám is itt dolgozott méltóságod édesapjánál, a nagyapám is... Hát hogyan is lehetne ez másképp...

TISZA: Nem értettél meg... Nem azt kérdeztem, hogy miért nem szolgálsz más gazdát. Hanem hogy nem jutott-e eszedbe, hogy a saját lábadra állj. Hogy a saját gazdád légy...

DÖMÖTÖR: Miért kérdez tőlem ilyeneket méltóságod? Nem akarok én mást, mint ahogy a sors rendelte. Mihez is kezdhetnék? Nem való a szegény embernek efféléken töprengni...

TISZA: Azok ott kint, az utcán nem így gondolják... (Fölveszi a teáscsészét, kavargatja, belekóstol.)

DÖMÖTÖR: Az a sok éhenkórász, mihaszna! Na hiszen! A munkát kerülik, de követelőzni, azt tudnak!

TISZA: Jól van, Dömötör, jól van... Hanem, hallod-e, vigyél valami harapni- valót ezeknek a csendőröknek is... Ha jól sejtem, megint nem kapták meg az ellátmányt...

DÖMÖTÖR: Készítek nekik valamit, gróf úr. (Zavartan álldogál. Nem mozdul.)

TISZA: Mondjad, Dömötör! Mi van még?

DÖMÖTÖR: Engedelmével, grófiír, ezek a csendőrök... Ezeknek nem sok hasznát vesszük... Zúgolódnak. Mennének haza. Az őrmester nemigen bír velük...

TISZA: Holnap majd intézkedem, hogy váltsák le őket...

DÖMÖTÖR: Az őrmester is folyton a telefon iránt érdeklődik. Hiába mondom neki, hogy a központ nem kapcsol senkit... Utasítást vár. Ideges, mert nem tudja, mitévő legyen... Mondom neki, hogy őrizze a házat. Hát ezért vezényelték ide, nem?

TISZA: Azért, azért... Köszönöm, elmehetsz...

(Dömötör ineghajol, elindul az ajtó felé, mikor erőteljes koppantások hallatszanak a kapu felől.)

TISZA: Menj, nézd meg, ki lehet az ilyenkor... (Dömötör elhagyja a szobát. Tisza az ablakhoz lép, félrehúzza a függönyt, kinéz az ablakon. Csak akkor fordul vissza, mikor kintről fölerősödik a léptek zaja.)

160