Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
6. jelenet Dömötör bekíséri a vendéget. Széchenyi gróf főhajtással üdvözli Tiszát - a kézfogást láthatóan mindketten kerülik. TISZA: Foglalj helyet, kérlek... Talán itt a kanapén... (Mindketten leülnek. Széchenyi a kanapéra, Tisza a jobboldali székre.) Szolgálhatok valami frissítővel? Esetleg teával? SZÉCHENYI: Köszönöm, nem kérek semmit. Az időm amúgy is rövid... TISZA (int az inasnak): Elmehetsz, Dömötör! Nos, akkor talán halljuk, minek köszönhetem látogatásodat. Miben lehetek a segítségedre? SZÉCHENYI: Jelen helyzetben talán inkább én lehetek a te segítségedre... TISZA: Éspedig? SZÉCHENYI: Több, mint öt éve nem léptem át ennek a háznak a küszöbét. Épp ezért köszönöm, hogy az előzmények után méltóztatsz fogadni... TISZA: Hagyd el, barátom... Tiszteletkörökre semmi szükség... Vágjunk a közepébe... SZÉCHENYI: De... (Köhint. Zavartan a torkát köszörüli.) Nekem magammal szemben van elszámolnivalóm... Fontosnak érzem, hogy tudd: nem ellenséges szándék vezetett akkor sem... TISZA: Ezt föl sem tételeztem. Ami történt, azt a lovagiasság szabályai szerint elrendeztük. Ügy vélem. SZÉCHENYI: Az az affér... Nézd, itt, a homlokomon viselem a pengéd nyomát. .. (Kezével félrehajtja a homlokába lógó őszülő fürtöket.) Azóta sok tekintetben átértékeltem egykori tetteimet. Elragadott a hév... Az indulat rossz tanácsadó, mégis... (Elakad.) De nem erről akartam beszélni... Hol is kezdjem... (Tiszára néz, mintha tőle várna bátorítást, de az konok hallgatásba burkolózik. Folytatja.) István, azt feltétlenül tudnod kell, hogy - ha a politikában ellenfelek voltunk is —, téged mindig tiszteltelek! A kitartásodat, a következetességedet, az egyenességedet... TISZA (némi cinizmussal)-. Örömmel hallom... SZÉCHENYI: Talán furcsán hangzik az én számból, de féltelek... TISZA: Ezzel valóban megleptél. 161
