Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
RADVANSZKY: Epp ezért lásd be, nem vagytok biztonságban a Róheim-vil- lában. Költözzetek hozzám, vagy utazzatok vidékre, de mindenképpen el innen... TISZA (tűnődve): Ha tehetném, már ma Gesztre utaznék. A fiamhoz. O az egyetlen, aki még fontos a számomra. De nem tehetem. RADVÁNSZKY: Szándékosan keresed a bajt... TISZA: Szó sincs róla. Csupán nem térek ki előle... RADVANSZKY: Egykutya!... István, hát nem látod, mi mindannyian a lelkiismeretedet akarjuk fölébreszteni... Vedd már észre, hogy ha valóban felelősséggel gondolkodnál az országról, a családodról, magadról, akkor nem a veszedelmet keresnéd, hanem a megoldást... TISZA (ingerülten): Az nem megoldás semmire, hogy elmenekülök... Ha lesz megoldás, vagy a megoldáshoz szükség lesz rám, akkor itt megtalálnak. RADVANSZKY: így csak azok fognak megtalálni, akik ártani akarnak neked. Hallottad a kapu előtt üvöltözőket! TISZA: Most még csak ők keresnek. De holnap eszébe juthatok azoknak is, akik a jövő Magyarországán gondolkodnak. RADVÁNSZKY: Előlük nem is kell majd rejtőzködnöd. TISZA: És vajon hogy állok majd eléjük? Mit mondok nekik: hol voltam, amikor az ég zengett? Elbújtam egy egérlyukban, mert féltem? Hát kinek van szüksége egy olyan politikusra, aki fél?... Engem protestáns erkölcsök szerint nevelt apám. Ügy éltem, hogy önmagámmal mindenkor szembe tudjak nézni. RADVÁNSZKY: Kissé morbidnak tűnik erkölcsről beszélni egy feslett, végletekig züllött országban. Azt pedig végképp nem tudnám erkölcsi szempontok alapján elítélni, aki maga és családja életét megóvja... Azzal, hogy biztonságban meghúzódsz valahol, nem ártasz senkinek. TISZA: Csak a saját politikai hitelemnek... Vagy magam is hozzájuk zülljek?... Hagyjuk ezt a meddő vitát. Épp elég, hogy Hona is folyton ezzel nyaggat. És Denise is. (Elneveti magát.) Képzeld, tegnap azzal az ötlettel álltak elő, hogy a Szent Erzsébet Nőiskola biztos menedéket nyújthatna számomra... Talán még apácaruhába is beöltöztetnének... Nem, én soha nem fogom magam köznevetség tárgyává tenni. És soha nem adom meg a lehetőségét annak, hogy bárki gyávának nevezhessen! 154
