Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
RADVANSZKY (beletörődőn)\ Mert egy hajlíthatatlan, konok és makacs ember vagy. (A fejét csóválja) Az viszont nem fér a fejembe... Nem értem... TISZA: Mit nem értesz? RADVANSZKY: Amit az előbb mondtál a háborúról... Én tudom, miként gondolkodtál azokban a napokban, hisz megosztottad velem a kételyeidet. De a közvélemény mit sem tud erről. Miért nem tetted közzé a nézeteidet? Akkor most nem fenekednének rád, és nem téged kiáltanának ki bűnbaknak... TISZA: Te is jól emlékszel az akkori körülményekre. A szarajevói merénylet után Berchtold külügyminiszter és a vezérkar kész helyzetet teremtett. Tiltakozásom ellenére eljuttatták Berlinbe Ferenc József saját kézzel írt levelét, aki a gyász miatt egyébként is elveszítette valóságérzékét... Berlinben úgy tüntették fel Vilmos császár kormánya előtt, mintha a Monarchia készen állna a háborúra. A közös minisztertanács ülésén 6:1 arányban leszavaztak... Egy ilyen helyzetben, mikor nyilvánvalóan küszöbön állt a háború, nem tehettem meg azt, hogy szembehelyezkedjek az uralkodóval és Ausztriával... RADVANSZKY: És miért nem mondtál le? TISZA: Ha csupán a saját erkölcsi hitelem lett volna a tét, ezt kellett volna tennem. De itt többről volt szó. Az országról. Nem hagyhattam cserben azokat, akik bíztak bennem. Nem kelthettem pánikot, mert az nyomban katasztrófához vezetett volna. Egyetlen dolgot tehettem, amit a lelkiismeretem diktált: minden erőt megmozgattam azért, hogy a zátonyok közül minél kisebb veszteséggel kormányozzam ki a hajót. Erre vállalkoztam. RADVANSZKY: És közben magad ellen fordítottad a közvéleményt... TISZA: Ugyan... Nézd csak meg, miket írtak akkor az újságok!... Emlékezz vissza: a tömegek akkor is az utcára vonultak, miként ma is, csakhogy akkor a háborút követelték, Szerbia megbüntetését! Kevesen voltak akkor ebben az országban, akik józanul fel tudták mérni egy ilyen háború következményeit... RADVÁNSZKY: De te ilyen ember voltál! És neked tekintélyed volt. Rád hallgattak! TISZA: Akkor nem a tömeget kellett meggyőzni. Ok manipulálhatók... Velük - akkor még — könnyű lett volna... A háborúpárti politikusokat és gazdasági érdekcsoportokat viszont sajnos már lehetetlen volt leszerelni... Nekik föld kellett, piac kellett, fegyvereket akartak eladni... Nos, ebben a harcomban magamra maradtam. RADVANSZKY: Épp ezért kellett volna a közvélemény erejét igénybe venni... 155
