Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
TISZÁNÉ (megadón)-. Nem bánom... Próbáljuk meg... Bár kétlem, hogy Istvánt efféle praktikák meggyőznék. ALMÁSSY DENISE: Tudja, Béla, az a borzasztó, hogy minden olyan kilátástalannak tűnik... Délelőtt a csendőröket is el akarták vezényelni... Szinte könyörögtem az őrmesternek, hogy ne hagyják el a házat, mert ha ők sincsenek, a csőcselék vérszemet kap... De őket is megértem. A csendőröket... Harmadik napja rostokolnak itt, és az ígért váltás még mindig nem érkezett meg... Ok is tanácstalanok... Aggódnak, hisz mióta itt vannak, semmi hírt nem kaptak a családjukról... RADVÁNSZKY: Én azért megkísérlem. Kérem, segítsenek... 3. jelenet (Nyílik az ajtó. Tisza lép be. Az utolsó szavakat hallotta.) TISZA: A csendőrök... (Lemondóan legyint.) Azt sem vették észre, hogy ez a fiatalember, ez a Gärtner vagy hogy hívják, az embereivel keresztül csörtetett a kerten. TISZÁNÉ: Mit akart? TISZA: Fogalmam sincs... Azt mondta, hogy valami Ruzicska nevű katonai ügyészt keres. TISZÁNÉ (meglepetten): Itt? TISZA (széttárja a karját)-. Ezt mondta. Én sem értem... Semmilyen kapcsolatban nem vagyok a katonai ügyészséggel... Mit keresne egy katonai ügyész nálam? RADVÁNSZKY: Különös. TISZÁNÉ (borzongva): Ez az ember nem jár tisztességes úton... ALMÁSSY DENISE (Tiszához lép, megragadja a karját)-. Eggyel több ok arra, hogy elhagyjátok a fővárost. TISZA: Szó sem lehet róla! ALMÁSSY DENISE: Gondolj Ilonára! RADVÁNSZKY: Én is ezt javaslom, István. Ez a néhány csendőr úgysem jelent biztonságot... Mint hallom, őket is el akarták vezényelni... (Elhallgat. 148
