Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
Kifelé figyel — ahogy a többiek is. Ismét erősödik a kinti zaj: „Vesszen Tisza, vesszen Lukachich!”- kiáltások hallatszanak. A távolban néhány lövés is eldördül. Tiszához fordul.) Ez már nem tréfa, István! Ha magadért nem, a családodért, Ilonáért tedd meg... TISZA: Szóval ezt főztétek ki, míg távol voltam... Micsoda kis cselszövők... TISZANE: Fontolja meg, István! Kérem... TISZA: Nincs mit megfontolnom... Titeket nem érhet baj. Én pedig vállalom a felelősséget. Értsétek meg! Nem tehetek másként. RADVANSZKY: De István! Hát nem érted? Ezeknek az őrülteknek a szemében te vagy a bűnbak! Téged tesznek felelőssé a háborúért, mindenért. TISZA (konokul)-. Az ország miniszterelnöke voltam. ALMÁSSY DENISE: Legyen eszed, István! Nemcsak az országért, a családodért is felelős vagy! A fiad beteg... Hona is. Az izgalmak... TISZA: Napok óta csak a családomra gondolok. (Felsóhajt.) Most látom, mennyire rosszul sáfárkodtam az életemmel. Minden időmet az ország gondjainak szenteltem, és közben megfeledkeztem azokról, akik hozzám a legközelebb állnak... Gyötör a lelkiismeret, hogy nem adtam meg nekik mindent, amit megérdemeltek volna. Titkoltam az érzéseimet, mert nem akartam gyengének látszani! (Megsimogatja a felesége arcát.) Borzasztó lehetett mellettem... Talán megértesz és megbocsátasz... TISZÁNÉ (a férjéhez simul)-. Azért nem volt az olyan borzasztó... TISZA: Ha átvészeljük ezeket a kritikus napokat, visszavonulok a politikától. Hazamegyek Gesztre, a birtokra, és csak a szeretteimnek élek... TISZANE (halkan)-. Köszönöm, István... ALMÁSSY DENISE: És addig? TISZA (tekintete a távolba réved)-. Addig?... Addig kérem a megértéseteket. Nekem még dolgom van itt. Felelősséggel tartozom ennek az országnak... ALMÁSSY DENISE: Azok ott künn a halálodat követelik... Ma még csak kiabálnak, ablakokat zúznak be, de ki tudja, holnap mi lesz... Talán az életedre törnek! Mit tudják ezek, ki vagy te! Vakok a gyűlölettől... RADVANSZKY: Ez most nem a parlament, István, ahol érvek csatáznak. Ez egy undorító és alattomos játszma... 149
