Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
ALMÁSSY DENISE: Meg hogy Isten rendelésének meg kell lennie... TISZÁNÉ (Radvánszky felé): Délelőtt elégette az iratait. A leveleket, a jegyzőkönyvek másolatait... Könyörögtem neki, hogy legalább azokat hagyja meg, amik igazolhatnák őt. Amit a császárhoz írt ’14 nyarán... Vagy a koronatanács jegyzőkönyvét... Azt válaszolta, hogy az ő sorsa nem az iratokon múlik. Megsemmisítésükkel viszont sokakat megmenthet. ALMÁSSY DENISE: Mindig a mások sorsáért aggódik. TISZÁNÉ: Életveszélyben van, mégis azért emészti magát, mert látja a tehetetlenséget. Cselekedni szeretne, de már senki nem számol vele. Levelet írt Lukachichnak és Hadik grófnak, amiben fölajánlotta a szolgálatait a rend helyreállítása érdekében. Választ sem kapott... Talán most ez a Gärmer (Reménykedve.) Hátha Lukachich küldte... Dömötör azt mondta, katonák is jöttek vele. ALMÁSSY DENISE: Lukachich? Aligha... Attól tartok, Lukachich már rég nem ura a helyzetnek... A várost olyan, mint egy felbolydult méhkas. RADVÁNSZKY (közelebb lép Tiszáméhoz): Én is féltem őt... (Bizalmasan.) Ilona, kedves, közösen kell meggyőznünk arról, hogy most a háttérben kell maradnia. Sőt: az lenne a legjobb, ha a fővárost is elhagyná. ALMÁSSY DENISE (fölélénkül): Igen, alighanem ez lenne a legjobb... Én már fölvetettem neki, hogy a Bethesda Kórházban el tudna rejtőzni néhány napra, de elhárította, mondván: nem akar ártatlanokat veszélybe sodorni. RADVÁNSZKY (Tiszáméhoz): Drága grófnő, segítsen őt rábírni... TISZÁNÉ (elkeseredetten): Azt hiszi, hogy tudok rá hatni. Hisz ismeri! Konok és hajthatatlan. Próbáltam én, főleg a lánchídi lövöldözés után... Kérleltem, de hiába... Aztán hivatkoztam a fiunkra, aki nagybetegen fekszik otthon, Geszten. Napok óta semmi hírt nem kaptunk felőle. De csak annyit válaszolt: „Mindannyian Isten kezében vagyunk.” ALMÁSSY DENISE: Talán, mert azt érzi a szavaidból, hogy őt félted... Más irányból kell közelítenünk. Azt kell elhitetnünk vele, hogy te félsz, te rettegsz, te nem érzed magad biztonságban... RADVÁNSZKY: Méltóságod betegségére is hivatkozhatnánk... ALMÁSSY DENISE: Érted bármire képes. TISZÁNÉ (fanyar mosollyal): Bármire... Csak egyre nem. Hogy megfutamodjon. 147
