Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
TISZÁNÉ: István, teljesen megrémít... TISZA (felsóhajt): A Monarchia s benne Magyarország agonizál. Ami most történik, teljesen szétzilálja. Kegyelemdöfés ez... (Kopogás hallatszik.) 2. jelenet Nyílik az ajtó, Dömötör lép be. DÖMÖTÖR: Méltóságos úr, bizonyos Gärtner Marcell úr keresi... A dolgozószobába vezettem. (Zavartan hozzáteszi.) Két katona is jött vele... TISZA: Gärtner?... Az meg ki az ördög? Nem mondta, mit akar? DÖMÖTÖR: Csak annyit, hogy a méltóságos gróf úrral szeretne beszélni... Mondtam, bogy a gróf úr ilyenkor nem szokott vendéget fogadni... De erőlködött, hogy ez méltóságod érdeke... TISZA: Nocsak... Köszönöm, Dömötör. (Indulni készül.) RADVÁNSZKY: Veled megyek... TISZA: Maradj csak a hölgyekkel... TISZÁNÉ (erőltetett nyugalommal): Dömötör, a kávéscsészéket...! DÖMÖTÖR: Méltóztatik még valamit, grófnő? (Tiszáné nemet int. Dömötör összeszedi a kávéscsészéket, és ő is távozik.) TISZÁNÉ: Mi lesz velünk? Mi lesz Istvánnal? (A könnyeivel küszködik.) Istenem, segíts... ALMASSY DENISE (mellé kuporodik, vigasztalni próbálja): Nyugodj meg, kedvesem... TISZÁNÉ: Nyugodjak meg? Hogyan?... Hát te is látod, mi folyik itt... Már nem bírom ezt a feszültséget. De Istvánnal nem lehet... Olyan csökönyös, olyan makacs... Béla, maga még nem is tudja, mi történt... Ez olyan szörnyű. (Nem tudja folytatni. A sírás fojtogatja..) ALMÁSSY DENISE: István reggel kapott egy levelet, amelyben egy ismeretlen jóakaró arra figyelmezteti, vigyázzon, mert az életére törnek. TISZÁNÉ: István csak annyit mondott erre, hogy a sorsa elől senki nem futhat el... 146
