Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
TISZÁNÉ: De magad mondtad, István, hogy a háború elkerülhetetlen volt. Hogy a hatalmak így is, úgy is addig provokálták volna egymást, míg valahol... ALMÁSSY DENISE (közbevág): Hát épp ez az őrület... Ha nem a szerb nacionalisták, akkor a románok, a franciák vagy a németek robbantják föl a puskaporos hordót... RADVÁNSZKY: De ez a kint masírozó elégedetleneket nem vigasztalja. Az ő veszteségeiket ez nem csökkenti... A halottaikat már senki fel nem támasztja.. Ezért keresnek felelőst. És kárpótlást négyéves nyomorukért... Élők a holtakért is! TISZÁNÉ: Talán mégis igaza van Károlyinak, engedni kéne... RADVÁNSZKY: Mielőtt elszabadulnak az indulatok... TISZA (a fejét csóválva): Már késő... Tegnap este nem futottak ki a pályaudvarról a frontra küldött szerelvények. Ti is tudjátok, mit jelent ez! A hadsereg felmondta az engedelmességet a kormánynak. Már csak szemléljük és szenvedjük az eseményeket. Mindannyian... ALMÁSSY DENISE: Te sem tehetsz semmit? (Az utcán erősödik a zaj.) TISZA (enyhe cinizmussal): Te is hallod! A fejemet követelik... 145
