Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Czakó Gábor: Az ősi magyar vízgazdálkodásról
Világszerte sűrűbbek az óriás árvizek, és terjednek a sivatagok. Afrikában, Ázsiában, különösen Kínában és Kazahsztánban, de az USA-ban is. 2007-ban a félsivatagos Arizonát öntötte el az ár. Minálunk a Kiskunság sivatagosodik. Többek közt azért, mert irgalmatlanul bánunk élővizeinkkel, a tengerekkel, a folyókkal, a tavakkal. „Az utóbbi ötven évben megsérült, illetve elpusztult a korallzátonyok és a mangroveerdőkfele, és megnégyszereződött a gátak közé szorított folyók száma.” A Balaton nagyrészt már körbe van betonozva. Miért? Pénzért. A XVIII. században, a porosz-osztrák háborúk idején, s majd a Napóleonkori háborúk miatt megugrott a gabona ára. A kor politikusai és mérnökei arra gondoltak, hogy a folyókanyarokat kiegyenesítik, és a medreket gátak közé szorítják, miáltal termőföldet nyernek, a gátak pedig lehetővé teszik a hajóvontatást. így is történt a Duna és a Tisza völgyében. Hanem a talajvíz utánpótlása erősen csökkent, a halak ívóhelye megszűnt, az árvízszintek egyre magasabbak, a víz kirohan az országból: ivóvizünk mind kevesebb és drágább. Vajon hogyan küzdöttek meg elődeink a folyókkal, az árvizekkel? Sehogy, feleli nagy tudósunk, Andrásfalvy Bertalan - megszelídítették őket. A Duna mente népének áttéri gazdálkodása c. alapvető művében az Árpád-korig tekint vissza írott és egyéb adatok alapján. Kulcsszava egy vízgazdálkodási műszó, a fok, melynek értelmét a latin iratokban többször megmagyarázzák: „meder, kis folyó - a latin neveket mellőzöm - vízkapu, Duna-kapu, árok, halastó, csatorna, mesterséges vízág)', meder. ” A fokrendszer mindezek füzére. A tudós Tolnában és Baranyában 243 fok nevét gyűjtötte össze XVIII-XIX. századi forrásokból, de számos fok létezett Solt és Baja között is. Elég talán Foktő községet említeni, ahol a Vajas kijött a Dunából. A Vajas - neve a vájásból ered - régen hajózható csatorna volt. Mintegy száz kilométer hosszan kanyargott, s a folyamtól húsz kilométerre fekvő helyeket is bekapcsolta a vízi világba, pl. Hajóst. Hogyan működött ez a rendszer? Eleink a legfontosabb fokot „a Duna kisvízkor épített övzátonyába vágták, nem hagyták a folyóra, hog)’ árvízkor hol és mikor szakítsa át természetes gátjait, hanem az ember nyitott, utat a víznek az ártérbe ott, ahol a legmegfelelőbbnek találta. ” A régi térképek bizonyítják, hog)' ,,egy-eg)’ elárasztható ártéri völgyszakasznak többnyire a vízfolyás irányába eső legalacsonyabb pontján nyitottak utat az övzátonyon, így a víz alulról töltötte föl az árteret. ” Apadáskor pedig ezen a természetes lejtőn keresztül távozott a folyóba. A fokrendszer az áradások erejét lecsillapította. A nagy vizeket csatornákkal szétterítették az egész ártérre, néhol 10-15 km-re is elvitték. Öntözték vele a kaszálókat, elvezették a természetes mélyedésekbe, melyek ily módon halastavakká váltak, majd apadáskor a víz, ahogy jött, visszafolyt a főmederbe, tehát nem mocsarasodon: el a folyó völgye. A halak a tavak sekély, langyos vizeiben ívtak, ám a nagyja már nem tudott visszatérni a Dunába, mert ezt a fokok szájánál rekesztékek, vejszék, fonott vesszőkerítések megakadályozták. A halastavakat meghatározott rend szerint 92
