Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Czakó Gábor: Az ősi magyar vízgazdálkodásról
C Z A K Ó GÁBOR Az ősi magyar vízgazdálkodásról A jó húsz év előtti vízlépcső-tüntetések idején kezdett tudatosodni a magyarság éberebb részében, hogy az eljövendő idők legfontosabb természeti kincse a víz lesz, egyúttal a legveszélyeztetettebb is. Már akkor híre járt, hogy az ország talajvizeinek legfölső rétegei, tehát a közönséges ásott kutak erősen nit- rátosak, és baj van a lentebbiekkel is. A mai Magyarország a Kárpát-medence nevű lavór közepe, szomszédaink bátran zúdítják ránk mocskaikat. Emlékezetes a Tiszán levonult ciánhullám, a Bodrog és a Sajó, a Szamos meg a Körösök gyakori elszennyezése szlovákiai és romániai üzemek által, újabban a fejlett és művelt Ausztria habosítja a Rábát. Az országot fölkészületlenül érte a Duna jogtalan elterelése a csehszlovákok által 1992-ben, mely nagytömegű víztől fosztotta meg hazánkat. Veszélyezteti a Kisalföld alatt a térség legnagyobb mélységi édesvíz-tárolóját, és a Szigetköz élővilágát, mivel kíméletlenül csökkentette a talajvíz szintjét és kiszárított számos mellékágat. A nemzetstratégia nélkül hánykolódó ország vezetése azóta sem tett semmit jogos tulajdonunk visszaszerzésére, noha a Hágai Bíróság fele-fele arányú vízmegosztásról döntött. Ez máig végrehajtatlan. Ma már kormánybiztosa sincs az ügynek. Az itt látható grafikon mutatja az 1992, tehát az elterelés előtti talajvízszintet, utána a kegyetlen csökkenést, majd a fenékküszöb 1995-ös megépítése után a csekély javulást. 0161 0163 0612 3560 91
