Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Ratkó József: Negyven év, negyven vers
Negyven év, negyven vers ILLYÉS GYULA: NEM VOLT ELÉG Új sorozatot indítunk Negyven év, negyven vers címmel. Kiválasztottuk és sor- ra-rendre közreadjuk azokat a költeményeket, amelyek a leginkább fölmutatják az 1945-től máig eltelt negyven esztendő magyar örömeit, gondjait, reményeinket és hullásainkat, amelyek aggódva vigyázták szabadságunk első, még bizonytalan lépteit s későbbi győzelemittas tántorgásait, amelyek a magyar szocializmus épülésének, építésének munkadalai lehetnének. Almélkodhat a mégoly kényes ízlésű olvasó is: mennyi jó reményt, jó hitet, mennyi előrevivő erőt lelhetni ’45 utáni líránkban, pedig volt, van bajunk éppen elég. De a költészet a remény újratermelése, és soha írott történelmünkben oly nagy lehetőséget a hazára találásra, a magunkra találásra, szabadulásra nem kapott még ez a nemzet, mint ama sorsfordító esztendőben. S hogy miért éppen Illyés Gyula Nem volt elég című versével indítjuk sorozatunkat, arra is jó okunk van. Nem pusztán a szerző addig kiküzdött, s holtáig nevelődő írói-gondolkodói rangja, felelőssége miatt - kezdjük vele azért is, mert olyan számvetést készít ebben a versben a múltról, múlt életünkről, amely mutatja és magyarázza: ezután másképp kell, kellene szeretni, művelni, más hűséggel, másfajta szívósággal, a léleknek másféle hozzáállásával ezt a maradék hazát. S kezdjük ezzel a verssel azért is, mert ihlető forrása lett az Arany János-i szelídségű Simon István Nem elég című versének („Nem elég, sohasem elég / a kenyér, melyet megszegek / a megszerzett kis eleség / sejtjeid mélyén olvad el”) és Váci Mihály Nem elégének is. VAS ISTVÁN: A BÉKEKÖTÉS ELÉ Vas Istvánt talán úgy ismerik, mint akinek nem gondja, sose volt gondja az egyedi, a nemzeti aktualitás — inkább egyetemességre, az általános emberi kimondására törekedett. Polgár, sőt, világpolgár, felemás költő sütötték rá a fordulat éve után, s évekig kitagadták irodalmunkból. Versei sose kavartak szenvedélyes vitákat - ő maga konokul és csöndesen mondta-írta a magáét, kivallotta a mindenség szerelmét. Felemás költő? Verseivel, könyveivel bizonyította, hogy tiszta tudású, tiszta erkölcsű, akinek arra is futotta erejéből, hogy két olyan költő-óriást segítsen eligazodni összezavarodott dolgaink közt, mint amilyen az induló Juhász Ferenc volt, s amilyen Nagy László maradt haláláig. Rejtőzködő költészet az övé, amelyből tényleg kiszorulnak a napi aktualitások. Magyarnak európai, internacionalistának emberközi. Ez a magyar európaiság, ez az einberköziség szólal meg A békekötés elé című nagy versében, amelyhez nem kell magyarázó szó, nem kell eligazító szó, mert pontos és kérlelhetetlenül tiszta. KUCZKA PÉTER: NYÍRSÉGI NAPLÓ Rossz versből hallanak most részletet: Kuczka Péter Nyírségi naplójából. S 76
