Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Babosi László: "Bujdosva a jövő elvadult útjain" - Beszélgetés Bugya Istvánnal Ratkó Józsefről

befejezettnek, cáfolhatatlannak. Az „élet” dolgában különösen nem. A titokzatos életről, különösen az emberré fejlődött életről töprengve feltétlenül eljutott a transzcendenciához, de nem a lélek, a hit útján, hanem éppen hogy az anyagról szóló ismeretek logikus lépcsőin, a személyes tapasztalás és értelmi fejlődés útján. Úgy tudta és remélte, arra jutott, hogy van, lennie kell egy olyan teremtő erőnek, elvnek, akaratnak, tudásnak: ISTENNEK, amelyik (aki) feltétlenül erkölcsi természetű, különben értelmetlen a világ. Aki többet akar tudni erről, hallgassa meg az „óbéli öreget” a Segítsd a királyt!-ból. Ha eddig bizonytalan volt, fel fog villanyozódni! Szeretem azt az öreg táltost, maga Ratkó Jóska az. Micsoda bátorsága volt például megítélni bármely művészeti ágban a tehetséget. Elég volt rápillantania, s mint a röntgensugár, átlátott a bordákon, s bemérte a delikvens képességeit, erkölcsi állapotát.

Jóska a régi nagyokhoz tartozott, csak mutatóban akad már közülük egy- egy. Sánta Feri bácsi is megvan még! Sokan kérdik, mit mondana, mihez kezdene ma Ratkó József. Hát volna egy-két szava hozzánk! Aztán megírná a Bethlen-drámát. Azt is mondják, olyanok is, akik szerették, hogy jobb neki, hogy nem érte meg azt, ami ma itt van. Lehet, hogy neki jobb, nekünk nem!- Ratkó vonzódott a festészethez, a képzőművészethez. Számos kiállítást szervezett és nyitott meg.- A költők rendszerint szeretik a képzőművészetet, Jóska különösen vonzódott hozzá. Már-már úgy volt, hogy ő is „ecsetelni” kezd, de valami mindig visszatartotta. A ratkói magatartáshoz („magastartáshoz”!) hozzátartozott az is, hogy nyilvánossághoz segítette a fiatal tehetségeket, bemutatta a világnak, a nagyközönségnek, és ami fontosabb volt, a szakmai grémiumnak őket, s a ratkói-pecséttel mintegy védettséget, hitelességet is adott. így történt ez, jut eszembe, a nagyszerű, Európa hírű szobrászmester Győrfi Lajossal is, aki máig büszke, hogy a Ratkó-védjegy rajta van.- Egy időkén te is festettél.- „Úgy volt, ha úgy volt”. Tájak, látomások, emberek, emlékek... nem rendkívüli dolog, hogy rajzolgat, festeget az ember. Velem is megtörtént ifjú koromban. Persze, nem mutattam meg Jóskának, eszembe se jutott, hogy kikérjem a véleményét. Egyik bátyám mégis megtette a tudtom nélkül, ami természetesen nagyon bántott. Nálam csak Jóska volt bántottabb, hogy miért nem tudott a képekről. Nemsokára kiállítást szervezett Nagykállóban,1' amit ő nyitott meg,10 aztán más helyekre is eljuttatta a képeket, közben inspirált, terelgetett, amerre jónak gondolta. Sajnos nem voltam rá méltó.- Már egyáltalán nem festesz?- Minek? Képeket látni és láttatni másképpen is lehet, mint ahogyan azt Áron Attila, Magyar Jóska, G. Nagy Ilián, Dúsa Lajos, Oszabó István teszi. Aztán meg itt van Nyíregyházán Szabó Tibi, az ő képei eleve megfegyelmeznek.- A Bujdosva című versét Ratkó neked ajánlotta.-Jóska szokása szerint jött és letette éppen kész versét elém. Szokása volt ez, megmutatni új verseit a barátainak, arcukról is leolvasni a hatást. így tett velem is, és ez kitüntető szolgálat volt. Pláne véleményt mondani, amire ugyan kíváncsi volt, de nem jelentette azt, hogy amiatt akár egy betűt megváltozta71