Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)

suk is bombatalálat éri, s 1941. március 28-án, az Orlando, a Mrs Dalloway, a Saját szoba írója magát a folyóba ölve öngyilkos lesz.

Egy eddig közöletlen, Lytton Stracheynak írott levélből™ tudjuk meg többek közt, hogy 1912 decemberében Svájcban síeléssel töltötte Ferenc a téli szünidőt. A levélben egyébként említést tesz arról is, hogy nagyon sajnálja, hogy ellentétben Rupert Brooke-al ő nem utazhat déltengeri szigetekre. Brooke ugyanis a Westminster Gazett-nek tudósít az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából, majd meglátogat néhány déltengeri szigetet. Noel Olieviert 15 évesen csábította el, a Yeats által „legjobb képűnek” tartott Rupert. Jamaicán a kormányzó, Ka Cox lányát hódítja meg, majd Angliába visszatérve Chatleen Nesbit. A harmadik szerelmi affért 1914-ben egyfrancia- és németföldön tett, három hónapos utazással igyekszik kipihenni. A háború kitörésekor ő is bevonul katonának, s Gallipoli felé hajózik. A nagy csatateret azonban nem éri el, még a tengeren meghal vérbajban. Szkíirosz szigetén temetik el. Ahogy Borges mondja a halhatatlanságról: „Itt szeretném idézni a nagy angol költő', Rupert Brooke egy sorát, amely azt mondja - csodálatos költészettel, de valószínűleg csapnivaló filozófiával -, hogy: »Es, miután meghalunk, érinteni fogunk, mivel nem lesz kezünk; és látni fogunk, mivel már nem fog elvakítani a széniünk.« Ez költészetnek jó, de nem tudom, mennyire jó mint filozófia.''*'

Békássy 1913-ban olvassa fel Cambridge-ben a Magyar költészet 1906-óta című Ady, Babits, Kosztolányi költészetét ismertető tanulmányát. Tavasszal visszatér Zsennyére és megírja Pschyé és a Márciusi tavasz verseit, és az Egy álom, 1913 című jegyzetét.

Ekkor már sűrűn levelezik a nagy szerelemmel: Noel Olivierrel. Azt a néhány levelet, mely az Életünk 1995/11 -es számában található, érdemes kicsit alaposabban megnézni, szorosabban és akár kicsit elfogultabban is olvasni. Bár fordítójuk Gömöri György közli, hogy több is létezik, összesen 31 levél és levelezőlap, sajnos csak a Cambridge-ből 1912-es, és az O-Barokból írott 1913 -asat közölték. A legérdekesebbek, pontosan a sajnálatos tragédiából adódóan, azok lettek volna, melyek 1915-ben keletkeztek, s melyekből idéz is a közreadó: „Amikor elindulok, már nyílni fognak a rózsák. Hármat lovam fejére teszek (de senki nem fogja tudni, miért) - ez van ugyanis a családunk címerében. ”(’2 - Gömöri egy korábbi versét egyébként ez a levél ihlette, amikor azt írja 1982- ben azt írja: „Lovam fejére rózsákat teszek, / s így virágosán indulok a frontra - / ó, leszek-e még újra közietek?'""

A levelek előtt levő Frances Cornford vers bár érdekes és megható azon soraival is, hogy „Lövészárkok, kidőlt fák / »nem lígy van!«-od hallgatják"M - mely sejtethet valamit Békássy jelleméből, legalábbis abból a jellemből, melyet az angol irodalmi szalonban megismerhettek a magyar fiúból, s melyet végül versben is sirattak.

Noel-el egyébként 1908-ban találkozott először Békássy, s Gömöri fontosnak tartja megemlíteni, hogy „sosem lett komoly szexuális kapcsolat (...) Noel tehát megmaradt olyan bizalmas barátnak, akinek Békássy Ferenc még más lányok iránti érdeklődéséről is beszámolhatott, így Szombathelyről 1914 január 11-én írt. levelében lehja, hogy nemrég találkozott egy bájos, barna hajii lánnyal, flört is keletkezett közöttük, de aztán rájött, hogy »ez nem igazán szerelem (így hát nem írhatok

43