Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)

BEZERÉD, s a kronosztikon a feliratban 1867-et mutat. A kereszt jegyében való megkettőzést a tízezres könyvtár miatt volt szükséges.

Midőn Békássy Ferenc megszületett minden, olyan volt Zsennyén, mintha eszményi Árkádiában járnánk: hatalmas angolkert, erdő és öreg tölgyek, elképesztően sokféle virág, a zene szentjének temploma, és a Sorok-patak és a folyó. Tökéletes hely költő gyermekkorához. A hely, ahonnan nem kellene továbbmenni.

Ahogy Békássy édesanyja, Emma írja Babitsnak említett levelében: „Ha egy ily helyet örökségképen gyermekeinkre hagyunk, akkor a hely iránti szeretetet biztosítottuk, egy generációra, mert winden ember szereti gyermekkora otthonát. Az asszociációk karakterét csak ha az örökös jelleme garancia erre.mA Békássy Ferenc jelleme bizonyosan garancia lett volna, hiszen gyermekkora otthonáért jött haza meghalni. Azért a helyért „ahonnan már nem kell továbbmenni”. A világ azonban nem hely, hanem állapot!

11 éves koráig taníttatják Zsennyén, s egyrészt arról, hogy ez miképpen folyt, továbbá, hogy apja, Békássy István valamilyen változáson gondolkozott a kastélyt illetően egy 1901-es (8 éves ekkor költőnk) rumi plébániai bejegyzésben találunk érdekes megjegyzést: „Június 25. Békássy István uraság elemi iskolás, magántanuló gyermekei vizsgájára Kis Zsemlyébe voltam. Az uraság egy húsz koronás arannyal honorálta fáradozásomat, a mit midőn elfogadni vonakodtam, fogadja el emlékül — mondd meghatottan - úgyis ez volt Kis Zsemlyében az utolsó vizsgánk! Majd utam feléig elkísért ez alkalommal és elmondotta, hogy> Kőszegre fog költözni családjával gyermekei neveltetése végett és nincs kilátás arra, hogy hosszabb tartózkodásra Zsemlyébe jönnének; sőt azt is kijelentette, hogy a zsennyei uradalmat eladja; mert. sok gyermeke van és nem hagyhatja egynek; sokba kerül a neveltetésük, a mit mindegyiknek teljes mértékben óhajt megadni, hogy a nemzetnek érdemes és hasznos tagja legyen és a vagyonból a mi reá marad a maga munkája után tudjon megélni, sőt óhajt gyennekei közöl — hét gyermeke, négy fia és három leánya van - iparost is képeztetni; mert látta külföldön: milyen jólétnek és megbecsülésnek örvendenek némely gyárosok és nagyiparosok és nagy hibát lát nálunk magyaroknál abban, hogy a nemesi osztály csak urat nevelt eddig gyennekéből, kik a néhány száz holdnyi biliokukban elbizakodva semmi egyéb keresetre nem törekedtek és tönkre kellett men- niök a nagyuraskodás miatt, mint pl. sógora Bezerédj Adorján, ki atyjától több mint négyszázezer forint vagyont örökölt, és egyedül a bezerédi uradalom fél jövedelméből él, a mit nem adhat el; mai le van kötve az atya végrendeletével. — a kastélyt azonban nem adták el, s Kőszegre sem költöztek.

Zsennyén Békássy is inkább állapotokat és hangulatokat érzett, a nagy egészre hangolódott rá, s ezeket igyekezett megragadni, oly sok otthon született versében vall erről, mint amilyen A Sorok réteken ciklusban szereplők, vagy a Psyché, a Görög dalok, a Tavi tündérek, a Márciusi tavasz, a Réti fű, vagy Az elhagyott keit, és a Hazám: az otthonom,'0 Az ég, vagy az igazán gyönyörű verse a Csodavilág. Utóbbi versében írja, midőn a vihar kissé alábbhagy, költőnk kimerészkedik a folyó partjára, s látja, hogy „Megnépesül erre a holdfény-folyó, / Gyöngytestű Rábatündérek, / Csigaházas sárga szellemek, / Csúnya, pikkelyes / Vizimanó népség! / Páraszerű békanyálas boszorkányok / Ülnek a habon, / Lovagolnak hosszú sudárban / Buta, lapos szájú halakon, / Bámész30