Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Békássy Ferenc versei
Békássy Ferenc Magányosan halhatatlanul (Alone immortal) Bagolyfiók ha szólal, csak egyszer szól vagy kétszer, Ha szél jár erre: ő is csak fekvőhelyre vágyik, S ha öröm jő e helyre, rögvest halálra válik, Es azt se tudja senki, a remény merre fészkel. Csupán a halál biztos, s ez épp az ő halála. Változni semmi nem fog, az idő körbe járkál. Rázza a görcs a testet, amely a sírba hátrál. És megszakad a légzés a kínnak végszavára. Csak kihűlt porhüvely van. Az urna összetörve, Halott az érzés benne. De mért is emlegetni. Barát! a mai nappal már kezdelek temetni. Tulajdon agyagodban nyugszol majd lent a földben. En nem fogok virágot vinni sírodra néked, Ott csak a föld a biztos: hogy föld van ott alant is. Gyász tölti el az elmét s e hasztalan beszédet. Mit mondhat el az emlék, ha hallgat még a lant is. Am ha a titkos könnyek végül is elapadnak: Az ég majd felmagasztal s a csillagok imája, Egy világ változott meg amerre jöttél-mentél, Es mások furcsa lába lépteid nyomát járja. 1913. májusában Szó'cs Géza fordítása 24
