Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Sajó László: 1234
érzed mozdul napról napra forgó alattad engedelmesen terül terülj terülj asztalkám a bolygó föld nevű bolygó és lenni oly jó mondd meddig tart még ez a varázslat istenek az emberek közt járnak soha meg nem tanulnak emberül dz apró aranyló méhekkel teli remegő levegőben méhet nyel félrenyel ha nem vigyáz az ember a tavasz teraszán kora reggel hol az ember kora gyermekkora reggel arany tálcán a reggeli tea tej boldog méhekkel teli legyek darazsak mézbe ragadnak szárnyuk ropog itt minden perc csoda és még messze a vége a napnak számban lekvárba mászott pók ropog a reggelizők már most boldogok tízóraira zsiroskenyér lesz ropogó paprikával ebédre arany húslevesünkbe petéznek húsevő férgek rántott húsokba és a késő délután asztalán könnyű álom után az uzsonna alma körte szilva szőlő eper boldog a pondró ha belekóstolsz boldog a féreg amelyik lenyel apám sózza a paradicsomot a lé a bele számon kicsorog sózott paradicsom vacsorára ha lefekszel vége a csodáknak reggel van egy nap a gyerekkorból dzs nincs gyomorrontás mert nincsen rontás nincs egy orvos se mert nincs orvosság se tabletta se por se kanalas nem kell kiizzadni paplan alatt mert nincs mit mert nincs kit nincs betegség méhek lepik el a gyermek testét gyűjtik az izzadság embermézét fülbemászók másznak agyába hol a gondolat darazsai dongnak agytekervény labirintusában a koponya végtelen terében isten néz szét és nem tudja hol van és a gyermek gyenge friss húsában békésen lakmároznak a férgek a kullancs agylágyulásig ássa magát és nem esik bántódása gyümölcsök hullanak itt az éden sűrűjében egy nyelvet beszélnek az emberek állatok növények hangyák szívig másznak ha nyitva száj s ha zárva behatolnak az agyba gyermekek azt játsszák haldokolnak nem is tudják milyen mert nincs halál aki bújt aki nem jaj kit talál e az egyik fenyőfánkon az isten lakik a másik fenyőfánkon is két fenyő van a kertben de ezek nem olyanok mint a fenyves fái sűrű ágaik közt lakni lehet egyszer amikor világgá mentem hazulról hazudtam megbüntettek fél napig az egyik fenyőben fél napig a másikban laktam szél fújt tűleveleivel súgta isten jól van jól tetted a másik fenyő azt súgta ne hallgass rá hazudik mindig hazudik menj haza szépen honnan tudjam hogy igazat mondasz azt felelte egyikük egyszer sem hazudik lemásztam hazamentem megint megbüntettek azóta nem tudom melyik az igazi isten lehet hogy az amelyik hazudik mond igazat álltam két fa között felmásztam de nem súgtak semmit a tűlevelek szél se járt a kertben 8
