Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Sajó László: 1234
egy meg kettő három maradt a négy egy mindent elbeszélő költemény S A|Ó LÁSZLÓ 12 3 4 1 a csak a szél támad föl orrlukakban szőrök hullámzanak a huzatban még egy belégzés még egy kilégzés orrnyereg alatt kietlen katlan most mindenki itt van aki él és mozog nagymama hokedlit hozott az élet savanyúcukra ropog fogaim között hangyatojások lábam alatt tolakszom hogy lássak valamit én is furakszom hagynak az emberek egymás hegyén hátán meg se születtem mögöttem hangyahullák testem gödréből kilátok sietek kapkodom a levegőt én érjek föl a földre legelőbb mikor körbemutatja a sátán újszülött halottnak a világot b sűrű volt az erdő mint a vérünk sűrű sötét ha megöl se félünk vasorrú bába segít világra halál fia az élet menekül teljesül csipkerózsika álma arcunk tükre a mézeskalácsba az élet a halálba belesül fonott kalács elhullott morzsáin föllopózik a kertbe a gyermek nincs nem volt nem lesz ábel és kain hajnal van nincs árnyéka a kertnek fordul a föld egyre csak keletnek soha nem megy le a nap a földigiliszták meztelen sütkéreznek akár az emberek teletölti gyomrát gyümölccsel gyorsan a gyermek egész álló nap a fákra mászik végigmássza a kert létező fáit nem szólnak rá a nénik és bácsik föntről nézi hogyan szeretkeznek cs ribiszke- és köszmétebokrai a kertnek itt istenekkel élnél köszméte dús belét kiontani szomjat oltani a kút vizénél megnevezni és kimondani a dolgokat boldogan szólítani nevükön a hűséges tárgyakat fumi a fűben bújni bokorban lehullt gyümölcs heverni fák alatt nem tudni milyen nap van ma hol van aki bújt növények megszagolnak várni izgatottan hoz a holnap fényes meleg fonottkalácsokat csak egyet alszunk és lehet újra lehet újra élni újra élni az életet élni és nem szólnak hogy be kell menni le kell feküdni végeláthatatlan pillanatban élni s nem mondják hogy hagyjuk abba d reggelire kakaó kaláccsal nincs hétfő kedd minden nap vasárnap 7
