Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!

érzés kerített hatalmába. Hogy hazaérkeztem, világtól űzött odú-lakó. Nem is csoda, hiszen az év nagy részét itt töltöm, pontosan a kétharmadát, számoltam ki magamban megszeppentem

Úgy adódott, hogy az olajmezőhöz tartozó telek, a négy égtáj felé a végtelenbe tartó sivatag, mindjárt az első munkadélutánon eszeveszett porviharral fogadott. Kölcsön-kocsival hajtattunk ki miszter Gyulaival, egy, a szokásosnál is rozogább Toyotával, lemérni a legtávolabbi szolár-állomást, mert az még hiányzott a havi jegyzőkönyvhöz.- Bent is maradhatsz, kipihenni a fáradalmakat - tette meg ajánlatát miszter Gyulai, miután átvette tőlem felesége levelét. Kint a terepen szerette megbontani, valamelyik elsáncolt olajkút védelmében, és rendszerint elszívott hozzá egt' Sportot, az itteniek illatos cigarettáját.

A kocsi mindjárt a porta után akadozni kezdett.- Napok óta ezt csinálja. Most még visszavihetiek, ha akarod. Én mindenképp lemérem a szolárovicsot.

AToyo, mintha csak sorstársi hozzáállásomat méltányolná, taktikát változtatott, és jó nagy hosszakat futott a még verőfényes délutánban. Csak mielőtt a célpontunkat elértük volna, kint a senkiföldjén mondta he végleg az unalmasat.- Tudtam előre, hogy ez lesz a vége - közölte lakonikusan Gyulai. Mintha csak eme keresetlen szókra várt volna, hirtelen támadásba lendült a porvihar: hűvös szél érkezett észak felől, ami máris felkapta a homok finomját, és láttuk az egész horizontot takaró porfüggönyt közeledni. Abban maradtunk, hogy kollégám - aki már második éve tapossa e tájat - nekivág a legközelebbi gyűjtőállomásnak. A szélben lobogó fáklya mutatja majd neki az irányt; segítséget kér az operátortól, én pedig, a kocsit el nem hagyva, itt várom be őket.

Először a nap sápadó korongja tűnt el a szürke égen, majd kollégám szélci- bálta overállja, zsebében a bontatlan asszonyi levéllel, veszett el a dűnék közt; végül a fáklya játszott pislákoló, majd végleg kihunyó gyertyalángot. A csot84