Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
Párizsban a Vendoine téren találtunk egy gyűrt, félig-telt csomagot. Neki elfogyott a Symphoniája, én otthon felejtettem a pipám; már befaltuk az ebédre vett bagettet meg sajtot; kitikkadva kortyoltunk rá a műanyag-palackos, három frankos vörösborból, és most füstölni vágytunk veszettül. (Az meg se fordult a fejünkben, hogy két napi bor árán vegyünk valahol egy pakli cigarettát.) És akkor ott a parkban, a szemközti pad eló'tt a földön egyszerre megpillantottuk:- Odasüss!- Ez nem lehet igaz! Felderítő' útra indultam, és máris az értékes zsákmánnyal tértem vissza: a közönséges papír-csomag viselős volt, egy meggyötört szál még ki is kukucskált belőle. - Klosár-cigi - mondtam, mert a felirat kiejtésére nem vállalkoztam.- Galojáz - mondá nőm, mintha mindig is azt szívta volna. Számolta az ép szálakat. - Szeret engem az én Istenem! - jelentette ki párás, révedező tekintettel. De nem az égre nézett, hanem a gyufa után kutató kezemre. Aztán megszeppent, mintha csak a tüzemtől:- És ha van benne valami?- Fűre gondolsz? - adtam a beavatottat.- Valami izgatószer... — ezt már nevetve, a füsttel együtt fújta.- És akkor mi van? Itt körbe’ - mutattam széles mozdulattal a padunkat vizslató ablakokra - mind kurtizánok laknak, te mondtad! Majd bekéredzkedünk valahova... A Swissair fedélzetén, a b a sin ess- class'1 o n utazva - tálcácskán sósmogyoró, whisky poharamban - feltéptem a celofánt a füstszűrös galojázról. Elbűvölt a doboz éjkékből királykékbe váltó színe, a piros körben szárnyaló gall harci sisak, gondolom, a hős Párisé, és a szőke felirat: Blondes. Mokány kis fedélzeti gyufával rágyújtottam, mintha a megelégedettség érzésével, de a füstöt már valami gálád szorongással a torkomban fújtam bele az Alpok csipkézetét most épp teljes pompájában ismét kirajzoló napba, mert mindez, a köröttem, asszisztálásommal zajló jelenet szinte kiáltani akaró ellentéte volt csupán boldogtalanságomnak. N em tudom, másnál hogyan jönnek a könnyek. Nálam, úgy tapasztaltam, a vishuddber csakra gyűjti egyre-másra a negatív érzeteket, mígnem végül is megelégelve, kinyitja azt a rejtett kis csapot, amire az van írva: NA MOST AZTÁN SÍRÁS! Megdöntöttem maradék italomat, s mintha csak az üres poharat akarnám visszavinni, utat kértem a szomszédomtól. Mielőtt elfordultam volna a farrész toalettjei felé, félszemmel láttam, hogy egy termetes asszonyság tart ugyanabba az irányba, egv csokornyakkendős, megszeppent kis legénykét terelve maga előtt. Az egyik fülke foglalt volt; a másik ajtaját nyitottam, amikor oldalról támadás ért: a legényke nyűgösködött, és a nő erélyes hanggal próbált megállítani: - One moment, misterF - Am én már benn is voltam, hátamban egy méltatlankodó anya megvető tekintetének fullánkjával. Magamra reteszeltem az ajtót. A fülke falán túl doboló hajtóműnek igen mély, hullámokban erősödő alaphangja volt, mindenképp kívül esett a saját 82
