Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
vele a füstszínű szerelés is. Hát nem az az igazi ajándék, amit fogcsikorgatva ad az ember? Fejem kidugva szétnézek, tiszta-e a levegő, és kezébe nyomom az édes-béles Herald Tribune-t:- Ezt neked adom örökbe. Az élő eredetivel, sajna, nem szolgálhatok. Ali belepislant az újság közepébe, és széles vigyorra húzódik a szája. Ott ácsorog még, mint aki nem tudja eldönteni: sikerült a randija, vagy nem. A közeli gázfáklyák hirtelen kettőzött fénnyel fellobbannak, erre ő is nekivág az út porának.- Good luck to you!' - szólok még utána. Pár nap múlva Sarírba megy, a legdélebbi pokolba, százharminc kilométerre légvonalban. A Vatikán szeszélyéből az idei húsvét hétfő március idusán, harmincfokos meleggel köszöntött hát rám! Nyakkendőt nem kötöttem ugyan, de napkeltekor megborotválkoztam, és a ritka alkalmakra tartogatott arcvizemből is kentem a nyakamra - titkos oázisomban, itteni kedvesem lábánál heverészve kémlelem a hőségtől egyre sápadó eget.- Rég jártál nálam. Elhanyagolsz, komisz fiú - suttogja.- Gondoltam, a tavaszi esők megtették helyettem...- Bezzeg volt idő, amikor minden vasárnap jöttél. Emlékszel? Egy selymás sóhajtást eresztek meg válaszul.- Bánatod van tán? Tudom, most is arra a veres némberre gondolsz a Playboy-ból. Mert te mindig elajándékozod a nőidet, igaz?- Mást se tudsz? Csak emlékeztetni?- Leszek én a playmate-ed. Akarod?- Nincs füstszínű kombinéd...- Szökj ki ma este hozzám teliholdkor! Füstszínbe öltözöm, és megnyitom neked balzsamos illatú virágom... Egyszeriben meghallom a gép dongását, és kezemmel ellenzőt formálva látom is, amint a tripoli Fokker egy széles félkört leírva csökkenti a magasságát. Lekapom a nagy, húszliteres tartályt a platóról, tele finom, értékes lágyvízzel; a nagyját a lábához döntöm, a maradékot a selymes-zöld hajsátor közé zúdítom.- Várlak éjszaka - meglocsolt kedvesem még ezt susogja utánam a Toyota- kavarta szélben. Hoztam neked két levelet, mondja a váltótárs a reptéri buszról leszállva, mintegy mellékesen. Nyílik a számzáras utazótáska, borítékok fehérlenek a napvilágra. Három nap különbséggel jöttek, teszi még hozzá. (Ez a kollégám másik városban lakik, postával kapja a c/o címzésű leveleimet.) A „tízfilléres” borítékok, feleségem apró betűs címzésével, jószerével csak a dátumbélyegzőben különböznek egymástól. Csakhogy én a veséjükbe látok! Kifinomult érzékkel sejtem, hogy? a második rejt valami különöset. Es valóban: egy kisalakú, finom rizspapír-boríték csusszan elő. Anna-asszonyság, ki odahaza a titkárnői teendőket is ellátja, nagyon diszkréten - és gondolom: kíváncsiságát nem kis erőfeszítéssel leküzdve -, szinte érintetlenül küldte utánam. A levelek közlésétől, sajna, el kell tekintenem - nincs rá felhatalmazásom. Az eddigiekben, léha kalandjaim során rendíthetetlenül kitartó Olvasómnak anny?it azért elárulhatok, hogy? a kis rizspapíros borítékon egy? megtermett, 80
