Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Balogh Robert: Hollandi mártás
Még ide citálok egy Beethoven idézetet, valami link cseh is ellőtte már ezt a poént: „Muss es sein? Es muss sein! Es muss sein!” Szóval érti. Szeretem. A kezét csókolom! Őszinte híve Pár hét múltán érkezett csak válasz. Először azt sem tudtam, ki írt, s egyáltalán mit akar. Kedves Uram! Nagyon régen nem válaszoltam önnek, emiatt bocsánatáért esedezem. Nem ezt érdemelte az őszinte leveléért. Nem tudtam mit írni. Az egyetem mellett dolgozom is. Es valóban eléggé össze-vissza kuszálódik az életem mostanában. Végre önálló lakásba költöztem, ezt nagyon élvezem, olyan jófajta izgalommal tölt el. A pasikról inkább nem is írok, mert már nagyon nehezen ismerem ki magam, hogy kivel, mikor éppen mit akarok, szóval teljesen bolond és kiszámíthatatlan vagyok, és lassan kezdek felelőtlenné válni, ami nem vall rám amúgy. Legalábbis remélem. Ne haragudjon! Inkább megkímélem magamtól. De végtelenül zavarba hoz és megtisztel azzal, amit leírt. Jól esett az őszintesége. Még sohasem írtak nekem ilyen levelet. Sajnos én a töredékét sem éreztem annak, amit ön írt. Zavarba jöttem, könnyen zavarba jövök. Még sohasem láttam élő írót. Testközelből főleg nem. h'odalomkönyvben Goethe-t Schillert átkarolva... Éppen azokban a napokban hallottam emlegetni Ont, s a műveit. A sajtó, barátok... Már nem is tudom. A memóriám jó, de nem tökéletes. A könyvcímeket önkéntelenül kimondtam, amikor bemutatták a szerzőt. És végig zavarban voltam, hátha megkérdi, tetszett a regénye. De megígérem, el fogom olvasni hamarosan az összes könyvét. Ja, és Berlin? Képzelje, holnapután indulok fél évre Berlinbe, ösztöndíjjal. Ha nem lesz drága, kipróbálom az éttermét. De ezt ne vegye biztatásnak! Csak egy kis zavart cafka vagyok, egy hülye tyúk! Szeretettel üdvözli, S. A lánynak persze volt esze, hogy elhárítson. Szeretettel üdvözli S! Ugyan, ezek csak formaságok. Hogy dühöngtem, és próbáltam elfojtani a feltörő érzéseimet. De volt elég bajom, nem hatott túl sokáig a hiúságom megsértése. Ali lett a nagy vágyból, a fél éjszakán át írott levélből? Csak egy jó fél év múltán láttam az utcán, véletlenül kiszúrtam a szemközti járdán. Még mindig szépek voltak a szemei, nagyon szépek, érezni kezdtem a bizsergést. A melle jelentéktelen, azon a langyos májusi koraestén nem hordott melltartót, reménytelenül félrecsúszva billegettek. A teste, mint egy zsák. És az a nagy segg! Aránytalan, jelentős hízást ígérő. Ennyire vak lennék? Vagy ez nem számít? Nem számított volna, persze, meg sem láttam, amikor a szemébe néztem. Ennyin 47
