Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Végh Attila: A táj fátyoltánca
A theória eredetileg látást jelent, az ünnep szemlélését, az istenek tiszteletében való látó részvételt. Platón tanítványa, Arisztotelész ebben az értelmében vezeti be a filozófiába a fogalmat. A theória tárgya a phüszisz, vagyis az a természet, amely tágabb, „istenibb” a koszmosz- nál, a létezők puszta rendezettségénél. A filozófus élete biosz theorétikosz, azaz olyan élet, amely a legmagasabb dolgokat szemléli. Ez a szemlélet önmagáért van, önmagában elegendő. Nem az a célja, hogy művelőjének hasznot hozzon. Ebben különbözik a tudománytól. Az episztémé ugyanis, mielőtt „teoretikus” tudománnyá válna, a mesterségekhez kötődik, azaz a hasznosság világához. A filozófia mim opbeleiasz, haszontalan, szabad, a praxiszon túli tudomány. Platón vizsgálódásainak pedig azért nem lehet terepe a természet, mert az akkoriban csak annyiban érdekes, amennyiben művelésre fogható, tehát Máraj jándor amennyiben hasznot hoz. A természet tehát a görögök számára azért nem lehet theória tárgya, mert földszagú hasznossága ellentmond a teoretikus, „égi” igényeknek. Heidegger- rel azt mondhatnánk: ez a természetfelfogás a természetet pusztán kézhezál- lóként érti meg. Kézhezállónak Heidegger az eszköz létmódját nevezi.’ A megismerés a kézhezállón keresztül halad előre a kéznéllevő felé. (A kéznéllét a „tárgy” létmódja, vagyis olyan létmód, amely a nem-jelenvalólét típusú létezőt illeti meg.) Amikor a jelenvalóiét tartózkodik a hasznosítástól, akkor a kézhezálló természet mögül elősejlik a kéznéllevő természet. A természet most már a teória tárgya lehet, de a táj ebben a létmódban még nem hozzáférhető. Alihoz a teoreikus beállítódásnak ki kell aludnia, és a természetnek meg kell szabadulnia a módszer, a teleológia, azaz a tudat jármától. A HASZONTALAN TÁ| Gyerekkoromban a Balaton mellet nyaralva mindig csodálkoztam azon, hogy házigazdáink, akik somogyi parasztemberek voltak, soha nem jönnek velünk fürödni a tóra. A Balaton csak annyiban érdekelte őket, hogy fiuk, aki nagy horgász volt, mennyi halat hoz haza. Ha falusiakkal beszélgetünk a természetről, gyakran meglepődhetünk, mennyire érzéketlenek „a természet szépsége” iránt. A természethez közel élő ember számára a táj csak annyit jelent, ameny- nyit hasznosíthat belőle. O nem érti azt romantikus hevületet, ami egy-egy naplemente láttán támad bennünk, városiakban. Hogy a természet kezdetben még a filozófus számára sem több, mint hasznosítható anyagok rendezett összefüggése, és az ezért nem lehet az esztétikai odapillantás tárgya, abban semmi különös nincs. Elisz minden, ami magasztos, a földön született/' A filozófiai absztrakciótörténet bizonyos értelemben az 25
