Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Silvester Lavrík: a kandúr

A ház tönkrement, a kert teljesen elvadult. Fű és almafák derékig. A fű alulról, az almafák fölülről. A füvet senki sem kaszálta, az almákat senki sem szedte. Középen a pajta, a kerítés fele kidőlve, a tető lyukas, meghajlott. A csűr üres. A gerendák között rühes szénafoszlányok. A zsindelytető foghíjas, csak a bolyhos moha tartja össze. Rézsűt besüt a hold. Kellemetlen látni, nem hogy leírni. Lord Byronnak összefutna a nyál a szájában a lelkesedéstől. Stúréknak nem, Stúréknak elcsöppenne. Talán Ivrál kivételével. De Král konfidens volt, ő hozzá volt szokva az éjszakai munkákhoz.

Abban a pajtában történtek azok a dolgok, amelyek a Kandúrból kinget csináltak.

Már egy órával sötétedés előtt macskák, kandúrok és kóbor kutyák sokasága vonult a rablólovagok eme várába.

Mondom, tiszta romantika. Semmi nemzeti. Általános plebiscit neopa- ganizmus. Uj bacchanáliák. Hűk és mrauk és dzsaukü

Mihelyt hcsötétedett, az összegyűltek elkövették az összes vad dolgot, amelyek kínoztak álmomban. A lator banditák orgiái a romossá vált erősségekben a harmincéves háború után csak az adventisták körének gyűlése volt összehasonlítva azzal, ami az öreg pajtában történt. A régi római termékenységisten ünnepek pedig steril lampionos felvonulások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén.

Esténként láttam a Kandúrt büszkén hullámozni a pajta felé. O is látott engem.

Csak nehezen tudtam elaludni.

Segítettem magamon.

Rosszabb volt amikor, éjfél körül szívszaggató sikítás ébresztett fel. Mintha kisgyereket ölnének. Párás éjszakán párzó párducok ultrarikácsolása, írtam be a naplómba. A gimnazistáknak és Moravcsíknak lehet...

A macskák keféltek, hogy csak úgy porzott. Abban a pillanatban a Kandúr egyenként mindegyiknek a szemébe nézett. Abban a pajtában kezelgették a falu összes macskáját. Nem aludtam. Gyűlöltem.

Reggel apám agyonütött macskát vitt ki onnan. Máskor kóborkutyát.

A Kandúr minden reggel elterpeszkedve aludt a gyékényen. Alvás közben gyorsan gyógyultak a sebei.

Apám csak nevetett a dühömön. Zsíros szalonnadarab pecsételte meg az egyetértésüket.

Egyszer a Kandúr nem aludt. Megtépett füle a szemére esett. Ideges volt ettől. Talált magának szórakozást. Megfogott egy verebet. Hagyta a verebet elugrándozni, és mikor a veréb szárnyrakapott, drb!, majdnem megfojtotta a mancsával. Ezután elengedte a madarat. Fojtotta. Elengedte. Fojtotta. Elengedte... El akartam venni tőle. A fogai közé kapta a verebet és elfutott.

Ott maradtam mint valami cikis pók. Kidúvadt has, üres kezek. A lábak széles terpeszben és csúnyák. Tizenhat éves voltam és épp gyors növekedésnek indultam. Ebben a percben olyan mérges voltam, hogy szerintem egy pillanatra meg is álltam. Az államon és az orrom alatt pelyhes zúzmara remegett. Szent felháborodás!! Azt hiszem fizikaórán erről két és fél oldalt írtam a naplómba. Egy cikis pók és a légy meg sehol.

33