Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Bakó Béla: Kulturális antiszemitizmus az első világháború előtt Szombathelyen

Valószínűsíthető, hogy az irodalom - de akár lehetne említeni a kultúra egyéb ágazatait - azért szakított szinte teljesen a zsidóábrázolással, mert a radikális konzervatív ellentábor - az antiszemitizmus, vagy akár a fajüldöző elméletek hívei - vádjai közt előkelő helyen szerepelt a magyar kultúra elzsidósodásának hangoztatása. A hamis azonosítások egész sora kezdődött itt el, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.9 A kapitalizmus zsidó dolog volt. Ügy döntöttek, hogy a modern irodalom, az új művészet és az avantgárd szintén zsidó dolgok.1"

Ez persze nem felelt meg a valóságnak. Ha sok zsidót találunk is az írók, művészek, kritikusok között, akik harcba szálltak a kultúra önelvűségéért, nem egyedül ők folytatták a harcot. Ignotus mellett Ambrus Zoltánt vagy Gárdonyi Gézát a századfordulón ugyaniig}? érték konzervatív nacionalista támadások.

A szépirodalomban, és az újságírásban is megjelent a „Verjudung”-tól való félelem." A közvélemény fölött uralkodó, elzsidósodott sajtó réme a múlt szá- zadelejétől-közepétől Németh Lászlóig és Illyés Gyuláig kísértett, és a zsidók elleni vádak fontos eleme lett. A hamis azonosítások útvesztőiből azonban kimenthető az a valós tény, hogy amit sokan a modernizáció szellemének nevezhettek, abban benne munkált az asszimilálódó zsidóság ereje, még akkor is, netán nevén nevezésétől a zsidóság, vág}? a zsidó származású egyének jelentős többsége ódzkodott."

A magyar illetve a zsidó öntudat közötti összefüggés nyilvánvaló. Ahogyan már az előzőekben szóltunk róla a magyar irodalomban kialakult az a sajátosság, hogy a magyar irodalom zsidó képviselői megfosztották műveiket zsidó jellegétől. Ez nem csupán fikció, tanúsága akár a sajtó hasábjain is megjelenő tény:

„Őrük aktualitásuk. A inai irodalom. Kiss József 70 éves - Lux Terka. A leg- nag'obb magyar költő - na ne!!. 3 zsidó van, aki hatott. Kis József Molnár Ferenc és Bródy, a többiek magyarok. Bariba Miklós: zsidó fogadtatása nincs, mert konzerválni kell, kritikusa akad elég Ignotus. Molnár Ferenc: »Nem meri az író bevallani, bog’ zsidó s mindég< szíves elnézésünket kéri, bog' ne is tekintjük őket zsidóknak.« Ez a kétértelműség miatt nem tudunk vele azonosulni. Kulcsár Gyula.

Könnyed támadási felületet jelentett azon írók álláspontja, akik zsidó mivoltuk ellenére a magyar irodalmat képviselték, így az antiszemiták szemében fegyvert jelentettek a zsidók ellen. A következő cikkben is a zsidó-zsidó elleni szópárbajt jeleníti meg, mint egy külső szemlélődőként mutatva be a zsidó szellemiséget:

„A zsidók egymás között

Keresztény olvasóink okulására közöljük az alábbi két kis esetet I.

Zsidók és keresztények, lapok, irodalmi- és egyéb társaságok tudvalevőleg melegen üdvözölték a közelmúltban Kis Józsefet, a „Simon Judit" és eg'éb versek íróját, mint a magyarság büszkeségét, sőt a legnagvbb magyar költőt. Aki mellett A rany János is csak holmi gyatra lantpengető volt. (Ilyenformán írták.) Elfogult, elvakult, klerikális, sötétfejti turáni volt az, ki nem íg> gondolkodott.

Mikor már régen végigünnepelték az „ősz költőt”, „hazánk nagy fiát”, kit az isten jókedvében adott ennek az árva nemzetnek, bog' szomorúsága óráiban vigasztalója, felemelője, gyönyörűsége legyen - az Akadémiában, a Népoperában és a Barokaldi cirkuszban, a budapesti „Makabeus ifjak ” eg'esiilete is gondolt merészet és nagyot s elhatározta, bog ő is ünnepli a nagy hitrokont.

48