Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Bakó Béla: Kulturális antiszemitizmus az első világháború előtt Szombathelyen
BAKÓ BÉLA Kulturális antiszemitizmus az első világháború előtt Szombathelyen A Z S I D Ó T L A N í T 0 T T ZSIDÓ IRODALOM KULTURÁLIS KÓDJAI A KORABELI SAJTÓBAN Kulturális antiszemitizmusról nem beszélhetünk anélkül, hogy ne ejtenénk szót az ehhez társuló jelentésekről. A zsidó szó szemantikailag nem csupán egy bizonyos - vallási-társadalmi csoportot foglal magába. A középkor óta léteznek bizonyos toposzok, amiket a zsidósághoz kapcsolnak, és ezek kontinuitása mellett folyamatosan, az adott korhoz kapcsolódóan jelennek meg újabb és újabb jelentések. Európa népessége a XVIII. századig etnikai-vallási kisebbségnek fogta fel a zsidóságot. A zsidó szemantikailag lefedett bizonyos foglalkozásokat és eljárásokat. Káromlásként például jelentette a csalót, a kereskedőt, a tőzsért.' A vallást jelentő zsidó szó a XIX. században újabb árnyalattal és tartalommal gazdagodott. A zsidó vallás fogalmához a zsidó szellem fogalma társult. A judaizmus a protestáns teológia megújításának szókészletében tűnt fel, részben az emancipációra adott válaszként.2 Az antiszemitizmus első, legelterjedtebb szerepköre, hogy kulturális kódként szolgál a társadalomban tapasztalható negatív jelenségek megjelölésére. Két szempontból is igazolt itt a kód kifejezés használata. Először is ezekben az esetekben a zsidókat leginkább csak metaforikus értelemben emlegetik, az elvetendő, vagy kárhoztatandó „rossz” tulajdonképpen elvont megtestesítőiként vagy okozóiként. Ennek az olykor szélsőségesen goromba hangnemben kinyilvánított ellenszenvnek tehát az a sajátossága, hogy kész kliséket alkalmaz, semmi köze a valóságos élményekhez, a megtapasztalt zsidó-nem zsidó viszonyhoz. Másodszor ez a zsidóellenesség közmegegyezésen alapul, tételei elvont, sztereotip jellegűek, és nem függnek össze a zsidók ellen irányuló erőszak történelmi gyakorlatával.5 A judeofóbia kulturális kódjában tehát az idegengyűlölő szóbeli (szimbolikus) erőszak sajátos formáját ismerhetjük fel. Etnikai sztereotípiák egész rendszere épül rá, szójátékok, élcelődések, szólások, közmondások, viccek. Ez a gyakorlat és ez a „kód” — amelynek a magyar nyelvben még külön igéje is van: „zsidózni” - még a mai napig meglévő jelenség.4 Élthez kapcsolódik, hogy a zsidók részvétele a századforduló kulturális életében döntő súllyal szerepelt. Ez a kulturális túlreprezentáltság - csakúgy, mint a gazdaság vagy akár a politikai ideológiák szintjén - sok esetben ellenséges hangulatot váltott ki. A századfordulón a zsidó egy másik polgári tényező ellenségkép jellegű szimbóluma lett; ez pedig a polgári intellektuell A negatív képzet itt visszavezethető a zsidóellenesség azon funkcionális modelljére, hogy a semmibe vett, alávetett, tekintély nélküli vagy azt éppen el46
