Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mezősi Miklós: Egy pretextus avagy előhúsvéti casus bibendi-vers
2 2 MEZŐSI MIKLÓS Egy pretextus avagy előhúsvéti casus bibendi-vers „Sok lebegő üledékanyagot tartalmaz”, ahogy csak elskandáljuk a köznapi méla dumát s le is írjuk, versformába kötözzük, akár húsvétnap a sonkát, bort bor alá vegyi tünk ezután, preparálva az útját húsnemünek, hogy korcsolyaként csúszhasson a hasba. Eltelik egy kis idő és elfogy a bor meg a sonka, és miután elvertük az éhünket meg az asszont, bamba derűvel rámeredünk az üres kulacsunkra, rágjuk a bájglit ahogy7 bételt rágtak régente az indek, meg tán még mai nap rágódnak ezek, meg akiknek rágni szokásuk, amit „csepünek” nevezünk: csepürágók ők; no tehát mi eképp (ugyanígy) majszoljuk a bejglit, méla-üvegszemeinkre a fátyol hályoga hulla, értelmünk kialudt és horkol az agy, meg körbeforognak ex-ragy7ogó szemeink és nem megy a smink csak a bájgli: bételi éter az étel, hol van a Péter? jaj be sokat kannáztam a borbúi! Elmondom mi tanulságot szűrtem le magamnak a búsban. Ott jártam valahol, hol a nulladikon, legfönt a pokolban, első kör tetején, hol a kannásbort vedelőknek nyomban széthasogat fejők, úgy7 érzik legalábbis. Mondd, hol alusszák ők az öröktelen-és-hazug álmuk, borhamisításban kik utaztak, marmonkannát sok borogén-tablettával teletömtek meg -dugaszoltak? Úton vannak a mái napig, hisz a földi futásuk állandó utazás volt (lássad: borhamisítás). Most a pokol körein belül egyre keringnek e társak - elvben társak, némák cinkosaikkal a bűnben, szőkítvék olajoshalogénanyagot jövedékre. Most ezek ott kannásborokat cipekednek a mélyben, bruttósítva beöntést adnak lent Brutuséknak, s mindama lúzernépnek, akiknek az alfele villan ott, az örök fénynélküli, sőt hideg alsó részben. Es kannájokból az örök tabletta-itóka nem fogy' már sohasem ki; a hardvert néha cserélik (erről konstruktive az Ur rendelkeze eská: megbízott a minőségbiztosítással egyr ipsét, hogy' szigorún odanézve hatásköröket felügyeljen, s bétartassa a béöntési határnapokat mind.) Lett és lesz még másnapi fájdalom ott a fejekben... Szűrjük a bort, ne csupán a tanulságot, s üledékét egyáknek se együk vagy igyuk meg - köpjük a földre, hogyha netán valamennyit mégis csak be-beszopnánk. Egyet látni a fenti sorokból: mekkora lúzer mind, aki lőré-addikt, hát még mind, aki díler. 27
