Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
cseri, teste fénylett az izzadtságtól, mikor helyet cseréltünk, ijedten vettem észre, hogy se a stég, se a part nem látszik és az óriás löszfal is milyen pöttöm, de hát a balcsi közepe volt a cél, ahol olyan lehet, mint a tengeren... én is hamar leizzadtam, alig kaptam levegőt, kiköptem, sirály kiáltott, a párás távolban sétahajó, vitorlás egy se, csak a sárgát lőtték fel, mondta cseri, megdörrent az ég, sietve visszafordultunk, de akkor már esett, a semmiből jött felleg beárnyékolta a vizet, hullámok csaptak, a gumicsónak fölágaskodott, alig bírtuk tartani az irányt, hajunk a szemünkben, nyeltük az esőt, az arcunkról patakzó sós levet, az elképzelt stég felé evickéltünk, már majdnem el is értünk, mikor hirtelen megállt a szél és kisütött a nap. vártam az étkezést, gréti néni, cseri anyja nem főzött jobban, mint anyu, és nem is terített ízlésesebben, csak máshogyan, a rósejbni hosszabb, a palacsinta vékonyabb, a gulyás lazább volt, a sajt, a vaj, a dzsem központibb, cseriék üvegtányért használtak, az eszcájgot színesebb szalvétára tették, másmilyen mintázata volt az edényeknek, pöttyös evőalátét járt mindenkinek (akkor láttam először ilyet, tetszett), a tejet kancsóból töltötték, több teát ittak, filteres liptont, gréti néni citromkarikát szelt mellé, valahogy mást mutatott ízében a túró, a főtt tojás, a turista, a paradicsom, a kenyér, a frissen meszelt, felkövezett nappaliban ettünk (kanapé, tévé, dohányzóasztal, pestről hordták ki), nádszéken ültünk, szivacspárnán, ötször kívántam jó étvágyat, zavarban voltam, csak mikor a húsleves gőzébe hajoltam, akkor múlt el... cseri nagymamája és huszonnyolc éves agglegény nagybátyja a telek bo- rostyános felén, a régi házban nyaraltak, péter rádiót forrasztott, jött velünk légpuskázni, farmi néni ebéd után a lugasban bóbiskolt, aztán egyszer csak eltűnt... beteg, mondták, kik agy az agya, valami mányikét emlegetett mindig, mikor estefelé a rendőrök a vágányok közül hazahozták... engem itt senki se szeret... a kert végébe mentem pityeregni, a hangyákat piszkáltam, dünnyögtem, verebek csipogtak, a forró levegőben kaporszag, lepkék, kocsiajtó csapódott, fölkaptam a fejem, szaladtam, ők voltak azok, meséltem, mi minden történt, mutattam a muszklim, ugye még nem visztek haza? kérdeztem aput. Folytatjuk 26
