Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
roham!! földön, vízen, levegőben! fegyverese vők napja, (részlet az androméda őrs naplójából) a kazettaházat lenyomni kicsit... ez volt a titka az emkáhuszonhetesnek, akkor szólt élesen, abonyban, az agytumoros unokabátyámtól, aki mackóruhában járt, füzetbe ragasztgatta a nőket, és akinek ugyanilyenje volt, tőle tudtam meg, miközben a csikágói gengsztert játszottuk át. télapókor apu munkahelyén, a vállalat munkásszállóján, ünnepélyt szerveztek nekünk, összetolták az asztalokat az ebédlőben, a hézagokat abrosszal fedték, kihangosították a télapót meg a nénit a dobogón, akinek remegett a keze és szépen volt felöltözve, sípolt a mikrofon, télapó lejött hozzánk, szarvasról, szánról beszélt, elakadt, azt mondta, a nagy hóban, de azért ideért, tudta, hogy várjuk, csomagot adott, pirosat, virgácsosat, aztán színes tarzanfil- met vetítettek, szélesvásznút, the end után fölengedni, ismerkedni, barátkozni, diszkózni lehetett, anyu egy hozzá hasonló nénivel beszélgetett, apu hátra- fésült hajú bácsikkal, én meg mellényeltem, orromon kijött a pepszi, mi kulás, kiszsiguí csapott hátba az egyik hátrafésült bácsi, az orrod kulás! nevetett. a hitacsi rádiómagnó keresőgombját (aputól kaptam, sokat fusizott azért a magnóért) ide-oda tekertem, a piros gomb kigyúlt, a zavaró susogás elmaradt, anyu, sztereó! üvöltöttem anyunak, és ő beszaladt és nagyon örült és megkért, hogy ne üvöltsék, a húgom elaludt végre, hanem inkább menjek ki az erkélyre, és figyeljem aput, nem jön-e a kispolszkival, mert ő most akkor is elszív egy cigit... bundáskenyér, teaillat... kinéztem az ablakon, a porolón, ahol máskülönben tornászni szoktunk, nagy néni már püfölte a perzsát, adott neki nagyokat, aztán, hogy végzett, homlokát megtörülte, ugyanazzal a zsebkendővel kifújta az orrát, a súlyos tekercset v állára vetette, és elindult a napsütötte parkolón át a lvatvankilenc felé... kocsibuzik, így’ nevezte őket apu, hétvégémé, ha találkoztam velük a liftben, olajos kezükben mindig szorongattak valami ácépumpát, nem szerettem a szagukat, a szakértelmüket viszont becsültem, bár egyszer a laci (szőke, rosszfogú, nagypenge) az enesujába úgy nyúlt bele, hogy annak motorja lángra lobbant, és csak a pityu bá lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy. • • de erre jobb nem is gondolni! horváthné meg a kis bea a delfinkék trabit puha szivaccsal alaposan megfürdette, kiporszívóztak, a lábgumiról a földre söpörték a telekről behordott tűlevelct, a bólogatós plüsskutyán is átmentek nedves ronggyal, aztán, hogy horvátit az eszközöket az üres vödörbe összeszedte, és a trabi ajtaját gondosan bezárta, fölvonultak az erkélyre nézni... a kalapba dobott voksok alapján én lettem az új őrsvezető, nem nagyon értettem, megvoltam én a túrafelelősi posztommal, a hármasaimmal, ráadásul 18
