Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
a legjobb barátomat kellet leváltanom, de ha már egyszer így alakult, belevágtam magam a munka sűrejébe, őrsgyűléseket hívtam össze, amik során döntések születtek egyhangú beleegyezéssel, például arról, hogy ki jöhet és ki mehet, kinek mi legyen a tisztsége meg hogy milyen programokat szervezzünk, tehát az őrsben komoly munka folyt: túrák, vetélkedők, mozi, diszkó, egész oldalas riport egy idős párttagnénivel, de a romlás mégiscsak elért minket, belső vagy külső ellenség? nem tudom, esetleg a lányok... magunk árnyéka lettünk, lényeg az, már csak muszájból gyűltünk össze, a kőpadok környékét telecsulázni, eleinte bántott, hogy semmi tekintélyem, de végül aztán az én erkölcseim is teljesen fellazultak, a leváltásomat megelőző időkben az őrsi naplót se vezettem, csak osztályfőnöki óra előtt ragasztgattam tele mozijeggyel meg fegyvereserős képekkel, szegény ági néni miatt... feladatot kapott az őrs a testápolással kapcsolatban, (részlet az androméda őrs naplójából) hétfőn nem volt tévéadás, mindenki a rádiókabarét hallgatta, állt a levegő, kihalt az utca, a földszinttől a tizedikig az ablakok tárva-nyitva, dőlt kifelé a röhögés, a taps, vitték a csövek, a lakók a háttérben főztek, csörömpöltek, csoszogtak, motyogtak és szellentettek, mint egy bikaviadalé, egy focimeccsé, egy nagygyűlésé, olyan volt a rádiókabaré moraja, másnap a srácok a poénokkal fárasztottak, nem értették a fapofámat, ahogy cn se. a lakatot a rácsról leverték, ellopták a szánkómat, leszerelték a hintalovam talpát, irtóztam a pincétől, a tolvajok, a sötétség, a szag, a csövek meg a macskák miatt, akik szabadon jártak-keltek, a szellőzőnyíláson bevonszolták a csirkebelet, és ha rájuk kiáltottunk, tigrisszemekkel néztek, meg se moccantak... a szemétledobóban papundeklit, rongyot, csikket találtunk, húgyszagot is éreztünk, tehát a kaputelefonos kulcsrendszert, amit akkor télen szereltek be, mégiscsak kijátszhatták valakik... fönn a tetőátjáróban, a liftvégállomásnál is magasabban, ahol a lépcsők véget értek, süvített mindig a szél, vasajtó nyikorgott, ritkán merészkedtünk oda, olyankor sikoltva szaladtunk át a napfényes üvegfolyosón, nem néztünk hátra, aki hátranéz, azt utoléri, tudtuk... másodpercre lihegő, lesszis ébresztőóra, mikrobi, csavarkarján fityegők, diótörő, oldalán kard, kalapján toll, ejfeltorony, minikönyvek (az mszmp xx. kongresszusa, babits levelezése balázs bélával, olimpikonjaink...), kubaiszivar, világító gondola (lajos bácsiék vették olaszban), csorba bögre: félixfürdői emlék, filctollal teli endékás korsó, pellmell, ronzon, mindenféle szikrázó öngyújtók, kispiák, menők, fognyomosak, kétlukú furulya, papírvágó kard, krakkói páncéloslovag és poharak (szorult a vitrin, nehéz volt elhúzni), például a kékek, az aranycsíkosak, talán borosak, amikből nem lehetett inni, de amiket nagy7 örömmel hozott apu anyunak bratiszlavából. 19
