Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
kis vetélkedőt rendeztünk, amit a lányok nyertek meg, meglepő volt, hog)f alapvető dolgokat nem tudtak, tisztelet a kivételnek, 'megbeszéltük a novemberi programokat, azokkal, akik nem mentek el önkényesen, (részlet az androméda őrs naplójából) a csúcsú, a cseri meg' én hármasban rúgtuk a port, vérszerződést is kötöttünk, de azt sose tudtuk eldönteni, hogy kinek ki a legjobb barátja, mikor a csúcsú és a cseri voltak éppen legjobb barátok, akkor én, a harmadik, ormányom lógatva a tetőátjárókat jártam, halálos lövésemmel lekuporodtam a betonra, a legmegalázóbb percek emlékképeivel kínoztam magam, fájt a seb, nagyon fájt, de tulajdonképpen boldog voltam, hogy magányos hős lehetek. sokféle limó létezett: málnás, epres, citromos... üdítőpornak gyártották, de mi sose öntöttük fel vízzel, ha láttam a cseri piros mutatóujját, kérdeztem a cserit, hogy ugye, Irmóztál, cseri? mire kiöltötte a nyelvét, mutatta, hogy azt is mennyire megfogta... folyamatosan limóztunk, esős napokon akár tizenöt zacsi is elment, aztán eltűnt a limó a polcokról, helyette műanyag üvegcsébe töltött sárga port árultak, de azt nem szerettük, mert a nyáltól a por ragacsos masszává állt össze, amit foggal lehetett csak áterőszakolni a műanyag üvegcse keskeny nyakán. szerva itt, csere ott... műkőből csináltak pingpongasztalt, lukacsos vaslemezből hálót, de a hálónak lába kélt, deszkával pótoltuk a hiányt, többnyire forgóztunk vagy párosoztunk, a citromsárga labda hamar megrepedt, hallani lehetett a hangján, nekem először eg)' kopogóm volt, aztán lenyúltam apu tükörszoftját, amivel, lévén vadonatúj és kínai, olykor még a néineth janinak is odanyestem... nagyiék az endékából kettő darab zsírúj kempingbiciklit hoztak, egv kéket meg egy pirosat, össze lehetett őket csukni, de csak nagynehezen, és úgy, félbehajtva se fértek he sehova, legföljebb janipapa kombiwartburgjába, a pirosat választottam, az ülése akkor még egészen le volt eresztve, nagyon vigyáztam rá, használat után letöröltem a beporosodott gumikat, de a rendőrkanyarok és az ugratások nem tettek jót neki, így' hát sóváran néztem a csengős, kitá- masztós, macskaszemes, alig használt kéket nagyiék telkén a garázsban. kedvenc bársonydzsekimet vettem föl, szemüvegem otthon felejtettem, hogy imponáljak erikának, pedig moziba mentem, pontosabban a pártházba, ahol aznap délután a serpico című amerikai filmet vetítették, világos volt odabent, a függönyök alig fogták a napfényt, szemem sarkát széjjelhúzva élesen láthattam erikát, elöl, a nagyfiúk közt ült, alig mozdult, bűvölten nézte a vásznat, csak miután a filmet megragasztották, és a füttykoncert elült, akkor hajtotta fejét tóth zsolti vállára... 'megemlékezések: okt. 6.-a, 1849-ben aradon kivégezték a 13 honvédtábornokot, 31 ,-e, takarékossági világnap! (részlet az androméda őrs naplójából) 15
