Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Bence Lajos: Gábor a Feszty-körkép előtt, 1927 táján

Schmied1 2 75. születésnapjára írt feuilletonjában leszögezi, hogy a háború utáni irodalomban az egyes résztvevőket nem lehet tiszta kategóriák szerint besorolni. Van kísérlet és avantgarde, konvenció és tradíció. Olyan írók között, mint Bernhard és Artmann nincsen semmi közös.

Ruth Klüger2 a Frankfurti Antológia díj átvételekor tartott beszédében kiemeli, hogy a líra az emberi nyelvi tudat fontos összetevője, ezt azonban nem tükrözi a kötetek kereskedelmi értéke. Önmagát, mint jó líra-olvasót aposztrofálja, de hozzáteszi, hogy több pénzt ad ki krimikre, mint lírai antológiákra. A líra számára tartós árú. Egy antológiát egy életen át meg- őrziink. Ezért egv írótól egy kötet is elegendő, nem temetjük be magunkat az összes kötetével. Ez év szeptemberében szakmai úton voltam Romániában, Nagyszebenben (Sibiu / Hermannstadt). Könyvkereskedéseket is felkerestem, hogy azokról is haza vihessek magammal képi emlékeket, benyomásokat. Micsoda meglepetés! Az első boltban azonnal a bejáratnál a második polc a lírai műveké. Sokat közülük németre is lefordítottak, nem is tudom, melyiket vegyem először a kezembe, melyiket vásároljam meg. Szomorúan távozom a könyvesboltból. Arra kell gondolnom, hogy hova tűntek az ilyen kereskedések Ausztriában?

Már nem csodálkozom azon, hogy az irodalmi klubok, irodalmi intézmények csak híres, befutott írókat hívnak meg, és ezek a neves személyek egyúttal az állami támogatások nagy részét is lefölözik.

Ot évvel ezelőtt a kiadóm keserűen beszélt erről a helyzetről - egy kávéházban találkoztunk Bécsben - és arról panaszkodott, hogy ő valójában írókat szeretne felfedezni, nem pedig az ismertek műveit kiadni. Azóta már rég feladta álmait.

I la a nagy kiadók valamilyen csoda folytán mégis kiadnak egy lírakötetet, az bizonyosan megkérdőjelezendő! Biztosan nem egy olyan műről van szó, ami „feltöri lelkünk jegét”.

A következő példákkal, a fent vázolt ausztriai helyzetnek ellentmondva, azt szeretném megmutatni, hogy ha nem is bír nagy jelentőséggel, de van jelenkori líra. A szövegeket szubjektív szempontok alapján válogattam. Nem áltatom az olvasót az objektivitás látszatával.

Az olvasó mag döntse el, hogy a vers megszólítja-e vagy sem, a besorolást is rá bízom.

(fordította Cseresznyék Mónika)

1 Egon Kapellan, Aber Bleibendes stiften die Dichter, Styria Graz 2001

2 Feuillton, Furche Nr. 51/04, 16. 12, 2004, YV. Schmiedt-Dengler, Den Mangel kompensieren 5 Ruth Klüger, Gemalte Fensterscheiben, Uber Lyrik reden 228 ff, W’allstein 2007

23