Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Komáromi Gabriella: Egy életem, két halálom (Lajta Erika könyvéről)
a KOMÁROMI GABRIELLA Egy életem, két halálom (Lajta Erika könyvéről) Maga a cím is meglepetés. Egy megkövesült mesebeli szöveg egyszerűen ketté törik, aztán azon nyomban eposzi kellékekkel folyik tovább a játék. A szerző Istenhez fohászkodik: „Adjon erőt világgá zengenem, sorban a történetek belső logikája szerint, hogyan támadt fel egy egyszerű, a dolgok rendjét korábban soha meg nem kérdőjelező állampolgár dühe a Magyar Állam ellen...”, és mi lett ebből a „bősz, pusztító haragból.” íme az invokáció. Lajta Erika három könyve - A törpeóriás (2002), A Pompadour Szocialista Brigád (2005) és az Eg)’ életem, két halálovi (2007) olyan mint egy triptichon. A három résznek rengeteg köze van egymáshoz. Időben, térben, figurálisán - a jelentések és ábrázolásmód szintjén meg kiváltképp. „Itt és most” vagy „itt és nemrég” játszódnak. Egytől egyig paradoxonok a címek, és merő képtelenség a szövegvilágok minden porcikája. Groteszk a látásmód és az ábrázolás. Furcsábbnál furcsább figurákkal találkozunk, az életfilozófiájuk is ilyen. Ifjabb Tegzes Ede, a törpeóriás úgy véli, szörnysziilöttsége maga a szabadság. A Pompadour Szocialista Brigád hősei kuplerájukat akarják a létező szocializmusba átmenteni. Ugyanebben a kötetben a Trianoni-csonk hőse levágja két lábát meg a bal kezét, hogy vállalja a haza sorsát, és igencsak gondban van a bécsi döntések idején. Lajta Erika mesehősei sem akárkik. Néha sarkaiból fordítja ki az ismert mesemotívumokat, és ilyenkor sem hagyják cserben abszurd ötletei. (Királylány a talpán, 2000., A zöld angyal, 2001.) Fölöslegesen mentegetődzik, hogy: „Nem abszurdot írok, van fantáziám a valósághoz is.” A kettő nem zárja ki egymást. A „triptichon” darabjai közül új könyvének A törpeóriáshoz van több köze. Mondhatnánk, hogy műfajilag is, hiszen a Pompadour elbeszéléskötet, az új könyv pedig regény. De mégsem így van, mert A törpeóriás csak regényszerű novellafüzér. így aztán másban áll a hasonlóság. Az első és a harmadik kötet pengeéles szatíra, a másodikat pedig nőies finomságú, elegáns szellemesség és „lebegő humor” járja át. De ennél is láthatóbb, hogy ifjabb Tegzes Ede, a törpeóriás és Rakvács Brúnó, alias Xtopedz Bence-Benő-Benedek-Benjámin-Béni egy tőről fakadtak, sőt: mintha választottjaik - Biplatter Nusi birkózóbajnok és Ushetti Lea baromfitamponozó - is ugyanarról a családfáról hajtottak volna ki. A törpeóriás azt állítja magáról, hogy: „O az államé, az állam az övé.” Ahogy mondja, „juszt is” a szocializmusban akar élni, de amikor az bukik, összesen 13 és fél könnyet ejt érte. Xtopedz mintha továbbélné ifjabb Tegzes életét. Tudjuk róla, hogy ötvennégy éves, hogy: „nem volt béna, nem volt néma, nem volt süket és nem volt vak.” Továbbá azt, hogy az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében zöldalmaügyi szakreferens, és hogy rajongással szereti a Magyar Államot (a népköztársaságot ugyanúgy, mint a köztársaságot). Szen71
