Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Komáromi Gabriella: Egy életem, két halálom (Lajta Erika könyvéről)

vedélyének tárgya, a Magyar Állam is főszereplő a történetben, „...korát firtatni éppoly tapintatlanság lenne, mint a hölgyekét” - olvassuk. Sok mindent tud: „létesülni, megszűnni, három részre szakadni, egyesülni, birodalmakba beolvadni, területet és lakosságot veszteni, államtípust és államformát váltani”. De a kiváltképp adósságot növelni. „Amit egy hebehurgya, beosztani képtelen háziasszony művel kicsiben, azt csinálja a Magyar Állam nagyban,...” Csak másképp nevezik: „elengedhetetlen költségvetési kiadásnak”, „egyensúlyjavító programnak, reformnak”.

Axtopedzi hős XXI. századi „muszáj Herkules”, de azt is mondhatom róla, XXI. századi Michael Kohlhaas. O is áhítatos törvénytisztelő, az ő jogérzéke is „aranymérleghez” hasonlatos, de egyszer csak megrendül benne a hit, és törvényszegővé, törvénytagadóvá válik. Mert sose volt a „legderekabb”, a „legelvetemültebb” sem tud lenni, ahogy Kleist hőse vagy annak XX. századi leszármazottjai. (L. Sütő András: Egy lócsiszár viráguasámapja, Hajnóczy Péter: A fűtő, Doctorow: Ragtime) Profán és groteszk a történet, de Xtopedz így is a megalkuvásra való képtelenség kleisti köntösét hordja. Vezérlő eszméi vannak és küldetéstudata. Erkölcsi felháborodása és haragja határtalan. „Tüzet fújt az orra likán. Orrcimpái remegtek. Fülei elálltak. Fogai csattogtak.. .Tyúkszeme tovább keményedett.” - olvassuk. — Hogy mi a sértés? Holmi átszervezések miatt nem lehet csak zöldalmaíigyi referens tovább. „En, a zöldalmaügy megszállott harcosa - mondja -, holmi Starkingok tanulmányozására adjam a fejemet?” Úgy érzi, a Magyar Állam „hadat üzent” neki, ő pedig áll elébe. „Nem alkuszom, tehát vagyok” - mondta. Fs továbbra is „Xtopedz maradt. Sőt! Xtopedzebb, mint valaha.”.

A regényben minden kisszerű és profán: a sértés, a „XXI. század legéletre- halálrább szerelme”, a rebellió, a bosszú, de a kísérő érzelmek nagyok, a nyelv pedig a hajóhinta mozgásához hasonlatos. (Hősünk hol „tüzet fúj”, hol a tyúkszeme fáj.) Ushetti Lea, a 197 centis baromfigondozó eposzi jelzői: „ a gyöngéd lelkű hitves”, „megtört szívű özvegy”. A regény főhősének neve próbára teszi az olvasót, de amúgy pompás neveket talál ki a szerző. (Pisla Mirjam, az álszerető, Dalma Ödéma ,az adóügyi tanácsos). - Hogy miben áll a bosszú? Xtopedz le akarja verni a magyar állampolgárságot.(Címer alatt nem mondja ki az igent, csak ex gratia fizetne adót, visszafizetné a rá eső államadósságot, nem szavaz és így tovább.) Reménytelen csatája hamarosan közügy, amelyet a média árgus szeme kísér. A deux ex machina a párttámogatás volna. A renitens állampolgárt az ellenzék veszi a vállára, holott se nem bal-, se nem jobboldali. „Nyitott vagyok mindkét irányba...”, mondja. Valójában folytonos oppozí- cióban van.

Xtopedz haragja ritkán lanyhul, de az olvasó figyelme - ahogy haladunk a történetben - néha igen. Lázár Ervin írta a Naplóban (Osiris, 2007): „A fiúk mindenáron nagyregényt akarnak írni. En mindig úgy érzem - akár a főzéskor -, hogy a szükségesnél kisebb edényt választottam.” Az a bizonyos „edény” itt is nagyobb a szükségesnél, ezért válik idővel lassúvá a közlés sebessége, és lankadhat az olvasó figyelme. (A szerző is szóvá teszi, aztán hol ezzel, hol azzal visszaszerzi, amit elvesztett.) Szó sincs arról, hogy átéltséget kívánna a mű. Nincsen hős, akivel azonosulni tudnánk. Inkább logikai játékba hívja a befo72