Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Dömsödi Katalin versei
Halálfej-kanca, csődör-fapofa Születésnapomra sem írtál, elnyelt az égi képtár? Nem hallok rólad semmit, semmit. Gyűlölsz még? Meddig? Csillagok lábánál is azt kiabálod: én voltam a „szerelmi halálod”? Trisztán és Izoldát nem játszottunk soha, arany-orkánban megfagyott pár vagyunk az ikonosztázban: halálfej-kanca, csődör-fapofa. Nincs hol iszonyodjon a telihold Amilyen büntetés a szépsége olyan segítség volt a halála még mindig a mellére szögezve lógnék nem maradt utána hang minden nap áthúrozom magam a jegenye is kihunyt nincs hol iszonyodjon a telihold kúpcserépen a csörgőszarka nézi melyik feketeriró fészkéből O csőrözheti ki a pihenés holnap-életet 70
/
