Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kollarits Krisztina: "Csetepaté" az irodalomban
gyümölcsóztetni, sohasem vetett gátat. (...), hagyta, hogy ki-ki a maga rögeszméit kergesse. Bízott bennünk és ránk bízta a többit. ' Valóban mindenki a maga rögeszméit kergette ezekben az években. Halász Gábor itt kísérletezte ki Saint-Beuve, illetve Taine nyomán a „két, egész pályáját meghatározó alkotói módszerét — az irodalomtörténeti portrét és a tablót- (...) ”,'r‘ Németh László az Emberi Színjáték című regénye megjelenését is a Napkelet tette lehetővé (1929. január 1. és december 15. között hozta folytatásokban), emellett részben kiélhette „organizátori” hajlamait is, hisz az 1928-as novellapályázattal „az ország ejtett erőit" akarta felfedezni, s egyben a Napkelet munkatársi gárdáját felfrissíteni. Mindezek mellett külön rovatában, a Kritikai Naplóban írhatta világirodalmi tárgyú tanulmányait is az őt aktuálisan épp legjobban foglalkoztató szerzőkről: Ortegáról, Pirandelloról, Valeryről, Virginia Woolfról, Joyce-ról.1 A néhány évvel fiatalabb, frissen érettségizett Szentkuthy így emlékezett vissza erre a szellemi légkörre: „A Napkelet szerkesztőségében ismerkedtem meg életein legnagyobb és legjelentősebb ifjúkori barátaival, Halász Gáborral, Szerb Antallal, Németh Lászlóval, Hamvas Bélával, Kerecsényi Dezsővel. (...) a velük való első találkozás után sírva mentem haza, szinte összeroppantam olvasottságuk súlya alatt. Majdnem egy évtizeddel voltak idősebbek nálam, és ez — főleg 18 éves koromban - nagyon nagy korkülönbség volt. Műveltségük, tájékozottságuk számomra elérhetetlen magasságokban lebegett. (...) Bőgve, jajgatva mentem haza, hog< én menynyire buta vagyok. Szüleim alig bírtak megvigasztalni. De hát a velük való találkozás minden alkalommal nag’obb izgalmat keltett bennem, és elkeseredésem arra sarkantyúzott, bog' pótoljam olvasatlanságomat. (...) azzal hízelgek magamnak, bog talán sikerült is, mert hiszen több évtizedes, mindennapos barátság született akkor a Napkelet szerkesztőségében, másrészt, ha nem sikerült volna a sebes pótlás, akkor nem álltak volna velem szóba. ”IS A ’20-as években induló fiatalok kapcsán a Nyugat második nemzedéke kifejezés használata tehát azért problematikus, mert az ide sorolt írók sokkal lazább szálakkal kapcsolódtak egymáshoz és a laphoz, mint annak idején az első nemzedék tagjai, és nem jellemezte őket egy olyan viszonylag egységes világ- és irodalomszemlélet sem, mint elődeiket. A NEMZEDÉKI VITA Fábián István, mint láttuk, pályáját a Napkeletnél kezdte, s 1929-től már egyre komolyabb feladatokat kapott. Nyilván jól érezhette magát abban a pezsgő szellemi életben, mely a lapot kritikai részét 1926-32 között jellemezte, hisz sokáig szinte csak a Napkeletben publikált, 1933-tói jelentek meg írásai a Korunk Szavában, 1934-től a Mag'ar Kultúrában, 1935-től a FiatalMagyarság- ban és a Vigíliában.''’ 1934-ben A konzervatív fiatalság című cikkében pedig már egy egész nemzedék nevében beszélt, megmagyarázva azt a jelenséget, hogy az ún. második nemzedék többsége számára miért volt inkább vonzó a konzervativizmus, mint a forradalmi vagy baloldali világnézet. 54
