Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Végh Attila: A vér útja

„Mindenkit elpusztít maga körül, és végül már semmi nem marad, csak az öngyilkosság. Az lesz a csúcspont, mindennek a kezdete, vége. A boldogság menekül magától, és végül semmit sem nyer, nem menti meg a Jupiter- Vénusz együttállás sem. iMég azt is cl tudom képzelni...”

Hogy mit tudna még elképzelni, az soha nem derül ki, mert ekkor már Bán- révy fejéből sugárban ömlött a vér. Szeme kimeredt, hangja sipító hörgéssé görbült. Rikácsolása a falakat karmolászta. A kis kerek koponyából egy jégcsákány állt ki, a csákány nyele pedig Krisztián karjában folytatódott. Erősen tartotta a csákányt, mert nem akarta, hogy a vonagló test kitépje magát a halál szorításából, és még több vér öntse el a kopott perzsaszőnyeget. Horgász volt, aki halat fáraszt. Fel kel venni a kontaktust a hallal, ne lazuljon a zsinór, de ne is szakadjon el - így tartják a horgászok. Krisztián elég jól felvette a kontak37

Bodoni-Dombi Zsolt