Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Incze Mózes: Az ötödik Évszak

kollégaként, barátként, kritikusként, ha kell, de nem versengő vagy szántónkéra szándékkal, hiszen ez az egyének kényszerű hasonulásához vezetne hosz- szútávon, s ezzel rejtett, majd előtörő feszültségeket idéznének elő.

Talán ez a „hűség a szabadsághoz” az egyik éltető eleme az élesdi szellemnek.

A művésztelepi munka mellett a másik megnyilvánulása egy alkotócsoportnak a köztérbe lépés, a kiállítás. Mindig bonyolult kérdés egy közös kiállítás megrendezése, nemcsak a munkák, maguk a művészek is egymás mellé állítódnak, a képek és személyek közti viszony egyaránt belejátszik a végeredmény akkordjába. Az élesdiek esetében az indulat felvállalja a megfontoltságot, a geometria az organikust, a narráció a fikciót, a különböző stílusok és temperamentumok képesek egy életerős közös képet felmutatni, amit hívhatunk akár kortársnak is: a több síkon egyszerre létezés korát, a párhuzamosságok világát éljük.

Az Elesdi Művésztelep erénye: a külvilágban tapasztaltakkal ellentétben ezek a párhuzamos világok megbecsülő figyelemmel viseltetnek egymás iránt. Ez az az erőtér, amiben otthon érzi magát egy maroknyi alkotó ember... és a kiállítást látogató.

Pittmann Zsófi

14