Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pusztay János: Medvemesék
PUSZTAY IANOS Medvemesék 1 . A VILÁG TEREMTÉSE Történt egyszer, amikor még csak a nagy világtenger létezett, meg a hetedik égben a Legfőbb Isten, meg eg}' búvárvöcsök, meg a világtenger közepén egy házikó, abban meg egy öreganyó és egy' öregapó, szóval, akkor a Legfőbb Istenre rájött a világteremthetnék. O azonban, mivel valószínűleg előre látta, mivé fajul majdan a jószándékú teremtés, nem akarta ezzel bepiszkítani magát, bár a világtengerben éppen moshatta is volna kezeit. Mivel másra nem számíthatott, a búvárvöcsököt küldte le az égből, nézzen körül, miből lehetne világot teremteni. A búvárvöcsöknek sem kellett kétszer mondani, hiszen már-már halálra unta magát a semmittevésben. Nem is beszélve arról, hogy mivel addig egyszer sem bukhatott alá a világtengerben, nem is felelhetett meg a nevének sem, mert nem búvárkodott, egyszerűen csak vöcsökködött naphosszat a búvárban. (Majdnem azt mondtam, úgy, mint a túzok magában, de hát a túzok még nincs is megteremtve.) Egyébként meg hiába is búvárkodott volna, hiszen a világtengerben még nem volt egyetlen teremtett hal sem, teremtetlen halról nem is szólva. Az isteni parancs tehát megmentette egy kínos helyzettől - bár örökkön élőnek ítéltetett, az unalomtól kis híján mégis meghalt. Nosza, a búvárvöcsök azon nyomban süvítve belevágódott a világtenger vízébe. Élvezte a helyzetét, úszott jobbra, úszott balra, de a nagy élvezetben semmi olyant nem talált, amiből világot lehetne teremteni. Aztán egyre mélyebbre ereszkedett, s végül megpillantotta a világtenger fenekei I Iát ő még ilyet nem látott. Ilyet és ekkorát. (Ami nem is csoda, hiszen akkor még alig létezett a fenék. A világ is csak sokkal később fog fenekestül felfordulni.) A világtenger fenekét bámulva ráeszmélt, hogy a hetedik ég szellemvilága mellett létezik az agyagelvű világ is. A fenék - mint az agyagelvű világ manifesztáció- ja - is bámulta búvárvöcsököt, s úgy elámult, hogy csodálkozásában folyton csak azt hajtogatta: „csípjetek meg, csípjetek meg”. A búvárvöcsök meg magára vette, bár a többes számot nem tudta értelmezni. Mindazonáltal, mivel szokva volt az engedelmességhez, többször bele is csípett a világtenger fenekébe, mintha csak többedmagával lett volna, így téve eleget a többes számú felszólításnak. Miközben így csipkelődött, egy kis agyagrög tapadt a csőrére. Meg aztán valami olyan történt vele, ami korábban nem: meredni kezdett a vöcsökpöcök. Am lassan fogytán volt a levegője, ezért, iszkiri, elkezdett kepeszteni felfelé, s éppen a tengerközepi házikó mellett bukkant elő a vízből. Az agyagrög még mindig ott éktelenkedett a csőre csücskén. „így mégsem jelenhetek meg a szellemi világban, még a végén miattam robban ki az ideológiai harc, s mivel csak kevesen vagyunk, áldozatokra meg óhatatlanul szükség lesz, még én leszek az ideológiai harc első hősi halottja.” Ezért akár még posztumusz kitüntetés is járt volna neki, de valahogy nem volt számára vonzó 15
