Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Csendes Csaba: A függetlenség tere

táborra, Nasszer Egyiptomára, de az is lehet, az építők egyszerűen csak ellopták a cementet. Is.

Akármint történt, a hamis szándék gonosz ereje ezúttal is csupa-csupa jóra fordult. Cementszigetelés híján a beton szökőkútmedence vészes gyorsasággal eresztette azt a vizet, amelynek ára éppen az avatás évében privatizált fővárosi vízművek garantált profitrátája miatt indult cunami gyorsasággal fölfelé.

Am a függetlenségétől inegittasult életfogytosok országában még ez az ártó halszándék is hatástalan maradt. A medencét mindössze egyszer, az avatás napjára töltötték fel vízzel. A gyorsan szivárgó, pótolhatatlan elemi kincs, majd a száraz, porladó medence kissé didaktikus demonstrációja lett a nemzetétől teljesen függetlenné tett magyar államvagyon úgynevezett privatizációjának. Is.

A park, a parkon keresztül vezető szilárd burkolatú járda készen, az általános, emberi és állati szociális jólétet szimbolizáló padrendszer készen, fák, bokrok a helyükön, medence készen, a betonvésnökök már javában karcolták a medence tetején - voltaképp a negyedik körlépcsőn - körbefutó feliratot. „A MAGYAR FÜGGETLENSÉG EMLÉKÉRE - PRO INDEPENDENTLY HUNGÁRIA 1991. JÚNIUS 30.”

Aranyba mártott ecsetjeikkel — emlékszem, hiszen nap mint nap végignéztem -, ott kavarták drága anyagukat az aranyozok is, akikre nem kisebb feladat várt, mint a körbefutó, imént idézett kapitális antikvák, egyszersmind az oly drága magyar függetlenség csillogó bearanyozása. Bővében voltak az aranynak. Ez volt az egyetlen, amivel a park kigondolóinak, megtervezőinek, kivitelezőinek nem kellett takarékoskodniuk.

Viktor Silov altábornagy adjutánsa már javában suvikszolta parancsnoka fekete csizmáját, amelyben az utolsó szovjet katona Magyarországot elhagyva a záhonyi hídon majd ellépdel a Szovjetunió irányába, így a Függetlenség tere kivitelezőinek már csak alig pár napja maradt, hogy az avatási befejezzék a tér kialakítását. Arany, mint említettük, volt bőven, ám minden más anyag elfogyott. Az emlékoszlop meg még sehol.

Mi a teendő? Lenin munkájának tanulmányozása most éppen nem mutatkozott időszerűnek. Az építők közül valakinek viszont eszébe jutott, hogy a tértől alig egy iramodásra, a Fehérvári út 24. szám alatt működik egy íMEFI átvevőhely. Az üzlet a környékbeli, hullámpapír gyűjtögetésből élő életfogy- tosokra szakosodott, de a farostlemezekkel térelválasztott szobányi méretű hulladékanyag felvásárlással foglalkozó kereskedelmi egység ezekben a napokban rozsdás vascsövek bő választékával is rendelkezett.

Félcollostól ötcollosig hoztak mindenfélét az életfogytosok az elmúlt napokban a környékbeli útbontástól, egy ügyes vasmunkás pedig tekintet nélkül a csövek méretkülönbségeire nekilátott az egészet úgy egybehegeszteni, hogy az oszlop a talapzattól az ég felé keskenyedő formát vegyen fel. Ilyetén módon aztán a statikailag kívánatos szerkezetű felépítmény egyúttal - függetlenségi oszlopként - demonstrálja majd magának a marxista dialektikának a folyamatos átalakulását is.

Mire egybehegesztgették a rozsdás csodarabokat, elfogyott a hegesztő oxigén is. Csakúgy, mint a már bevagonírozott szovjet csapatok, meg az alig egy éves kormány körül is a levegő.

9