Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Csendes Csaba: A függetlenség tere
Ekkorra már nálunk, a téren is mindenki abcúgozott. Egyedül a szocialisták mutattak megértést. Újonnan terveztetett - a veres csillagot pótoló - hatalmas, bádogból készített veres szegfűjük frissen elkészült elsó' példányát ajánlották a függetlenségi oszlopdísznek. A park építtetői súlyos döntés előtt álltak. Vagy egy üres rozsdás vascsövet állítanak a Függetlenség tere közepére, vagy a rozsdás vascső tetejébe odatűznek egy bádogból kikalapált vörös szegfűt. A szegfűs változat mellett döntöttek, amit a nagy kapkodásban elfeledtek odahegeszteni. A szegfű lezuhant, szirmai elcsavarodtak, a vörös festékezés több helyen lepattogzott. A Függetlenség napja előtti éjszakán - mint említettük, arany volt bőven - abba mártották bele a széttöredezett szegfűt, úgy ragasztották vissza a rozsdás vasoszlop tetejére. Az oszlopot meg - az átláthatóságot már akkor szem előtt tartva! - beüvegezték. És mivel a függetlenség Magyarországon érinthetetlen, nem nyúlt ahhoz a Függetlenség oszlophoz, az azt borító üveghez, s az oszlop tetején kornyadozó szélzilálta aranyozott szegfűhöz 1991. június 30. óta senki sem. Az aranyozás elszürkült, az üveg fénye megtört. A szökőkútról, a belakott park faunájáról, flórájáról már szóltunk. Tizenhét év alatt egészen hozzászoktak az életfogytosok, és a környéken élők is. De azért mi, szökött rabok vagyunk jó páran, akiknek bár ugyanúgy a szeme előtt koszlott el az aranyozás, vízkövesedett el az üveg, porlott fel a cementfalú szökőkút, lopták el a keringtető szivattyúját, sose szokjuk meg, hogy ilyen Függetlenség terén kell tengődünk! Az erre járó idegenek pedig - noha bizton állíthatjuk, hogy a magyar Függetlenség terén és környéken egyre nagyobb a jövős-menés - igazából tudomást sem vesznek róla. Úgy ragadt be ide, Buda közepébe, Magyarország szívébe a Függetlenség tere, mint én a szökésem óta eltelt húsz év alatt ide a térre. Hanem azért, ha valamikor eszükbe jut, vagy nincs más dolguk, sétáljanak be hozzánk! A hajdan volt szökőkút medencéjében mindig tartunk egy kis tüzet: szalonnát pirítani, melegedni, vagy - csak hogy embernek érezzük magunkat - körbeülni, belebámulni. Ha kíváncsiak a Függetlenségre, az a kis parázs odavezeti magukat! 10
