Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Csendes Csaba: A függetlenség tere
CSENDES CSABA A függetlenség tere A tengelye körül elcsavart, arannyal beeresztett emeszpés szegfű széthajtogatott szirmaira emlékeztető függetlenségi oszlopcsúcs itt díszeleg Budán, eg)? úgynevezett park közepén, tucatnyi, megnyomorodott városi fa és bokor fölött. Itt élek a téren, idestova húsz éve. Azóta, hogy megszöktem, itt húzom meg magam. Még nem töltöttem be a huszonötöt, amikor megkaptam az életfogytiglant. Fogva tartóm, miután irodájában kitöltötte a papírokat, elszedte összes addig félretett pénzem - ha jól emlékszem, két- vagy háromszázezer forintot -, aláírtam az ítéletet, aztán kocsiba vágott, és egyenesen fogva tartásom helyére szállított. A kapu előtt léptünk ki a Zsigulijából, hét lépcső fel a vasajtóig, aztán eg)? szürke, agyonfirkált, hányás szagú lifttel vitt a negyedik emeletre. Szembe állt a barna ajtó közepén lévő kukucskáló nyílással - a rabok ezt cirklinek nevezik -, megtekerte a kulcsot a zárban, aztán belökte az ajtót, de mikor látta arcomon, mennyire megrendültem, vigasztalni próbált. „Másfél szobás!” veregette meg a vállam. Jól esett a belőle áradó részvét míg körbejártuk a zárkát, a hűtőszekrény méretű konyhát, a fürdőkádnyi mellékhelyiséget, a kádnak támasztott küblivel. De amikor elértünk az ajtóval szemközi falig, és az utcára néző ablakon át megpillantottam a leendő priccsemtől karnyújtásnyira elhúzó nyikorgó, csörömpölő koszos sárga villamost, én már azon gondolkodtam, hogyan szököm meg innen, ebből a másfélszoba panelből, amelyre millió rabtársammal együtt mindenütt az országban embereket ítéltek. Nekem ezt az életfogytiglant a Fehérvári úton rendelték letölteni. Innen szöktem meg néhány év múlva ide, a budai parkba én, a napkori fiú, aki nagyanyámék falusi portáján boldog gyermekkoromban úgy éreztem, függetlenségben, szabadságban növök fel. Akkoriban, itt a fáknak, meg a hitvány bokroknak a három, Budán átvezető, örökké zsúfolt főút közötti kietlen téren nem kisebb feladatuk volt, mint elhitetni a környező zaj-, por-, mocsok lepte térre néző lakásokban élőkkel, a tér szürke gyepét tavasztól-őszig megheverő magamfajta szökött rabokkal, a felkopaszodott bokrok tövén kutyáikat vizeltctő gazdákkal, hogy itt, a Bocskai út kétfelé nyíló szárai, meg az azokat összekötő Karolina út között enyhét, nyugalmat kínáló közpark található, nyitva éjjel-nappal mindannyiunk számára, mindnyájunk gyönyörűségére. Ez itt a Függetlenség tere, amely 1991. június 30. óta a visszaosztott magyar függetlenséget hivatott szimbolizálni. Hogyan? A Függetlenség terére keleti irányból jönnek a legvakmerőbb látogatók. Nem dicsekvésből mondom, de én is onnan jöttem. Kétszer két sáv közúton, és a közöttük hosszan elnyúló forgalomterelő szigetcsoporton keljenek át a 2
