Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Alexa Károly: Mi az, hogy "pannon"? Mi az, hogy "pannonizmus"? (2. rész)
ALEXA KÁROLY Mi az, hogy „pannon"? Mi az, hogy „pannonizmus"? (2. rész) 4. EGY HAMVAS-IDÉZET: A TÉR ÉS A HELY Hamvas Béla több helyen foglalkozik a tér és a hely fogalmának különbségével. Idézetünk A meloszi sejtházbó\ való. Két ok miatt érdemes kiválasztanunk éppen ezt. Egyfelől a téma visszaköt az antikvitáshoz, másfelől talán itt szól a leghatározottabban a lokalitás - pannon témánkat is olyannyira „érdeklő” - kulcsfogalmáról, a „határ”-ról. Tehát: „A különbség a tér és a hely között magától értetődik. Tér az, amit a papíron szerkesztett háromszög oldala vagy a kartonból készített kocka hat lapja zár körül. Hely, tegyük fel, a lépcső vagy a kert. A tér absztrakt, bárhol lehet, tulajdonságai nem változnak. A hely pedig konkrét, valahol van, és az, hogy ott van, ahol van, az éppen a hely... A tér univerzális, egzakt és időtől független. A hely individuális, megismételhetetlen és az időben változik. A tér univerzális, ami azt jelenti, hogy semmiféle egyéni jellege nincs. Egzakt azért, mert határa nem változtatható... A hely viszont individuális, azért kell, hogy minden helynek neve legyen, ország, város, ha egyéb nem, utca, házszám. Ebből a helyből több nincs. Es az időben változik, ha senki meg nem érinti, akkor is. A hely nem egzakt fogalom, senki se tudja megjelölni azt a vonalat, ahol a Szahara kezdődik. Viszont a négyzet határa mindig biztos. A tér valami, ami méta ta phiiszika van. A hely azonban azt is jelenti, hogy ahová valami való. A természetben tér nincs, csak hely van. Ezért, ha háromszöget szerkesztek, az nem függ a papírtól és a tustól és a vonalzótól, mert a papír és a tus már hellyé teszi azt a háromszöget, amely nem hely, hanem tér... Einstein abból indul ki, hogy a térnek és a helynek valahol találkoznia kell, mert abszolút tér nincs, ahogy nincs abszolút hely. A geometriába így' vezette be az időt, és kijelentette, hogy olyan térről, amely ne változna, nem tudhatunk. Ezzel a gondolattal Einstein az egyik legutolsó őskori tudást realizálta, és tulajdonképpen azt állította, amit, mondjunk, Böhme oly jól megmagyarázott, hogy nincs olyan valóságszféra, amely ne lenne közvetlenül érzékelhető, nincsen absztrakt konkrét nélkül, vagyis nincsen tér, amely ne lenne lokalizálva... Azért mert nincsen tér hely nélkül, és nincsen hely tér nélkül, más szóval azért, mert tér és hely kettő, vagyis tér és hely egy, lehet építeni. Építeni annyi, mint a térben helyet, a helyen teret csinálni. Az üres teret és a némaságot kevesen kedvelik, a sivatagot és a magányt, a természetnek ezt a minimumát, s ezért a szellem maximumát. Általában a gazdagon benőtt és beépített tájakat kedveljük, a várost, a kerteket, a hangokkal megtöltött időt, legyen az szó vagy zene. Aki a szőlőben egyedül kapál, énekel...” 92
