Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Alexa Károly: Mi az, hogy "pannon"? Mi az, hogy "pannonizmus"? (2. rész)

5.1. EGY INTERMEZZO

Egy esszé beszédiránya, ha magának a „dolgozatnak” a célja nem is határozható meg pontosan - „az esszé a téma önmagára ismerésének műfaja” vélik sokan, helyesen -, ám ha a mögötte munkálkodó élmény határozott és egyértelmű, nos, akkor a szöveg indázhat, kanyaroghat bármerre, a racionális szerkezetet érvényesen kiválthatja valami szeszélyesebb, örvénylőbb, a pillanat ihletésére hagyatkozó szövegmenet is. Az iménti Hamvas-idézet is annyira költőd, szellemében annyira nyitott, ám persze üzenetében mégis olyannyira egyértelmű, hogy számos témát tud magához kapcsolni. Elindulhatunk abba az irányba, amelynek köre a pannon Dunántúl, ezen belül következhet azoknak az irodalmi és szóhasználati emlékeknek a begyűjtése, amik itt számításba jöhetnek. Elkezdhetnénk a tér, a táj és a hely magyarhoni összefüggéseit vizsgálni a magyar tájszemlélet történetének megrajzolásával, és itt elsősorban a magyar „nagytájak” jellemzésével: mitől és mikortól és miért „más” az Alföld mítosza, mint a peremvidékeké, Erdélyé és a Felföldé, és hát minek is tekintsük ebben az összefüggésben a pannon Dunántúlt; arról nem is beszélve, noha beszélni kell róla, hogy miféle nemzeti konszenzus - kirekesztő! - jele maga a szóhasználat, maga az elnevezés: az, hogy Dunántúl, túladunai térség... Hely, ami csak valami „máshoz” viszonyítva nevezhető' meg... Es elkezdhetnénk a morfondírozást úgy is, hogy most - azonnal - a magyarságtudat és magyarságtudomány kétszáz éves históriája mellé helyeznénk mondatainkat. Es ott a néprajz, a költészet, az utazási irodalom stb. Mint irányadó és argumentumhordozó. Es sorolhatnám, sorolhatnám.

De ha ez a „dolgozat” már a kezdete kezdetén bejelentette, hogy' egyszerre akar lenni önmaga és önmaga megíródásának története, akkor talán nem frivol önmutogatás némi személyesség és valami halvány regényesítés. A személyesség egyelőre csak annak beismerése, hogy a magam pannon történetének színtere maga is Pannónia, sőt - az egyelőre még nagy vonásokban is alig meghatározott - Pannóniának az a kisebb tere, ami a Nyugathoz a legközelebb van, ami azt is jelenti, hogy' a legtávolabb a nemzeti romantika szívtájékától, az Alföldtől. Amivel persze nem valami labancos szemlélet óhajt beszivárogni ezekbe az eszmélkedésekbe. Éppen ellenkezőleg - és aki valamelyest ismeri ennek a kistájnak az egyAori „népszerű”, „közrendű”, „regionális” magyar irodalmát, az meghatottan emlékezik arra, hogy a XIX-XX. század fordulójának helyi Mikszáth- és Gárdonyi-utánzói mi Den naiv bájjal (és esetlenséggel...) keresik és mutatják föl a térség kuruc hagyományait, azt, hogy ebben a bécsközeli, „ellenreformált” falusi-kisvárosi élettérben milyen kisúri és paraszti dac volt a mértékadó viselkedési norma, és azt is, hogy - Botlik József szorgos kutatásai révén ma már egyértelmű - miféle ellenállási módozatokban nyilvánult meg ez az indulattípus akkor, amikor az első világháború után a nyavalyás labancok (az európai és itthoni liberálisok segédletével...) keskenyebb karéjra szabták Nyugat—Magyarországot.

93